A "világnézetünk alapjai" bevezetése, tehát nem folytatása a hatvanas évek elején "dúló" monolit világnézeti nevelésnek, s ezen kívül - ebben is vitám van Mészáros Istvánnal - már csak azért sem tekinthető valamiféle "materialista hittanoktatásnak", mert a tanulmányok végén, összefoglaló jelleggel szerveződik - ilyen értelemben "a világnézetünk alapjai", mint 18 évesek számára szervezett tárgy nemcsak a leginkább általános iskolában zajló iskolai fakultatív hittannak nem konkurense vagy ellenpontja, hanem a többi gyermekkori vallási hatásnak sem. A "Világnézetünk alapjai" tantárgy - a hatvanas évek végéhez adekvát világnézeti nevelési forma - nem is nevezi meg a vallásos világnézetet kitüntetett ellenfélként. Ellenfele már nem a vallásosság - a korábbi rend -, hanem az "új világ", az ideológiai bizonytalanság, "káosz", mely a legkülönbözőbb szellemi áramlatok által befolyásolt tinédzserek világképét jellemzi. (Emlékezzünk vissza, az 1965-ös párthatározat is szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy a vallásosság elvesztése még nem azonos a marxista világnézet felépülésével.)

A vallás értelmezésében és a világnézeti nevelésben már lezajlott fordulatot utólag erősíti meg, s teszi lényegében hivatalossá az MSZMP KB Aczél György vezette Agit-Prop. Bizottságának - az egyházpolitika kapcsán már idézett - 1970. április 14-i határozata. E szerint a vallásellenes propagandát "fokozatosan a marxista- leninista világnézet pozitív és polemikus formában történő megvilágításává kell átalakítani" (id.: Mészáros: 1994:111). Az 1972-ben egy PB ülésen mondott Aczél-referátum bizonyos baloldali fordulatot tükröz. "Az eddigieknél nagyobb eredményeket kell elérnünk abban, hogy az iskolai tananyag egésze marxista világnézetünket közvetítse." Ez a követelmény az iskola egészének reideologizálását jelentette. Mindez szoros összefüggésben állt - ahogy az egész 1972-es párthatározat is - a reformmal szemben kibontakozott támadásnak, mely végül magát Aczélt is félreállította. (Persze nem a feledésbe, hanem csak a miniszterelnök-helyettesi pozícióig.) (Révész)

Rendkívül figyelemreméltó azonban, hogy a "világnézetünk alapjai" tanításának hatásfokával elégedetlen pártvezető szerint a "világnézetünk alapjai tananyagának is közelebb kell kerülnie társadalmi életünkhöz, mai társadalmi valóságunkhoz, jobban választ kell keresnie és találnia a ma kérdéseire, jobban kell ösztönöznie a gyakorlati aktivitásra, a társadalmi elkötelezettségre". Azaz a marxista filozófiának indult tárgyat nemhogy még világnézetibbé nem akarta tenni Aczél, hanem kifejezetten az aktuálpolitika népszerűsítését szánta neki. Utóbbi még csökkentette is a tárgy materialista világnézeti, s ekképpen "objektíve" ateista és vallásellenes hatásrendszerét. Az 1972-es párthatározat után azután teljes erővel megindult az oktatási rendszer reideologizálása. "A világnézeti-politikai nevelés a felsőoktatás folyamatában" igénye az akadémikus, illetve egyetemi szaktudományossággal szemben előretört. (A belső folyamatok mellett tudnunk kell, hogy a szocialista országok művelődési minisztereinek 1970-es berlini konferenciája elhatározta, hogy közös nemzetközi vizsgálatban dolgozza fel a felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok kommunista nevelésének témakörét. A célt nyilván alaposan indokolta, hogy Kelet-Európa egyetemi ifjúsága meglepően érzékeny volt Párizs 1968-as jelszavaira, s ugyanakkor fennhangon tiltakozott a prágai tavasz egyesített eltiprásával szemben.)

Az 1974. május 28-i agit-prop. osztályülés már elégedetten állapíthatta meg, hogy valamennyi tanszék világnézeti nevelő munkája szerepet játszik a hallgatók világnézeti arculatának kialakításában. Évek óta először ismét első helyre kerül az ellenfelek sorában a vallásosság: "ma is hatnak a legkülönbözőbb forrásokból származó nem marxista nézetek (vallásosság, nacionalista történelemszemlélet, kispolgári egoizmus, stb.)". (Id.: Mészáros: 120)

A fentiektől sok tekintetben függetlenül a "világnézetünk alapjai" tárgyat 1973 őszén bevezették valamennyi iskolában. Az e körül folytatott viták azonban egyértelműen azt tükrözték: a hagyományos vallásosságot egészen elhanyagolhatónak tartják a 18 éves ifjúság körében. (pl. MP: 1975:278-289) A cél nem a vallás cáfolata, hanem mindenképpen a marxista világnézet elsajátítása volt. Mi több, amikor a két koncepció a képviselői egy 1975-ös OPI-beli tanácskozáson együtt léptek fel, a tantárgyakban és a "világnézetünk alapjai"-ban megnyilvánuló világnézeti nevelés teendőiről szólva már nem is esett szó ateista nevelésről, vagy vallásosságról.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-20-11.htm