Kiderül továbbá, hogy a két csoport között az olló a hatvanas és hetvenes években folyamatosan nyílott. Azaz a hetente és havonta néhányszor templomjárók egyre kisebb csoportot jelentettek az egyáltalán templomjárók csoportjában.

Kiderül az is, hogy a szekularizáció - ha a heti templomjárás elhagyását jelenti az egyértelműen gyorsuló folyamat -, a templomjárás teljes elhagyásának valószínűsége az idők előrehaladásával rendkívül lassan nő.

Az egyházak reakciója: a templom felfedezése

A szerző nem érzi magát illetékesnek arra, hogy a történelmi egyházakon belül lejátszódó folyamatokat elemezze. Amennyire ambicionáltuk, hogy az MSZMP- és kormányhatározatok eszmei és ideológiai kontextusát a lehető legnagyobb pontosságig feltárjuk az ötvenes és részben a hatvanas évek vonatkozásában, s amennyire folytatni szeretnénk ezt majd a hetvenes és nyolcvanas évek sokkal bonyolultabb eszmei erőterében, annyira reménytelennek érezzük, hogy a nagyegyházakon belüli szellemi frontvonalakat és motívumokat pontosan kitapogassuk. Nem kívánunk vállalkozni arra sem, hogy a hitoktatás tartalmi átalakulását elemezzük, bár valószínűleg nem volna érdektelen annak vizsgálata, hogy a huszadik század alapvető teológiai irányzatai miképp és milyen fáziskéséssel tükröződnek a hittankönyvekben.

Van azonban olyan vonatkozása a kérdésnek, amely a jog és a politikatudomány nyelvén is egyértelműen megfogalmazható. Ez pedig az, hogy hol, milyen intézményrendszer keretében kerül sor hitoktatásra, kinek van lehetősége és joga a hittankönyveket kiadni, kinek van lehetősége a hittanárokat megbízni, stb. Először - az ötvenes években - az iskolai hitoktatás visszaszorulása révén mind nagyobb figyelem fordult a templomi előkészítő tevékenységre. A hatvanas évek elején még per is volt a templomi hitoktatásból. A hatvanas évek végére a katolikus püspöki kar is magáévá tette azt az álláspontot, hogy a hitoktatásnak elsősorban a templom a helye. Ennek oka feltehetően az, hogy az iskolai hittanra járók száma az általános liberalizálódás ellenére nem kezdett emelkedni. Mindenesetre a Mindszenty távozása utáni légkörben terjedni kezd a templomi hitoktatás - gyakorlatilag úgy, hogy azt jogszabályok még mindig tiltják. Végül - 1975-ben - a püspöki kar és az AEH megállapodást kötött; ezzel legalizálta a helyzetet: lehetővé tette a rendszeres templomi hitoktatást.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-28-03.htm