A vallás oly mértékig komplex jelenség, szakirodalma olyan mérhetetlenül gazdag, hogy ezzel kapcsolatban még a legrövidebb historiográfiai áttekintés is messze meghaladná e tanulmány kereteit. Ráadásul nincs is rá szükség. Kötetemben eddig sem a vallásosságról szóltam, hanem az intézményes vallásosságról, s különösen annak megnyilvánulási formáiról. Lenski híres munkájában, a Religious Factorban (1961) négy alapvető dimenziót különböztet meg: 1. vallási (rituális) részvétel, 2. doktriner ortodoxia, 3. vallási élmény, 4. a vallási csoport-tagként való önmegkülönböztetés. Ezek közül ránk leginkább az első tartozik. Glock és Stark (1965) a vallásosság öt dimenzióját feltételezi: 1. Ideológiai dimenzió (vallási hiedelmek); 2. Rituális dimenzió (vallásgyakorlat); 3. A vallásos élmény dimenziója; 4. Intellektuális dimenzió (vallási ismeretek); és 5. Konzekvencionális dimenzió (a vallásosság hatása életmódra, morális felfogásra, stb.). A társadalom és egyén vallásosságának kutatásában a Glock- és Stark-féle dimenzióknál pontosabbat máig sem alkotott senki (Szántó: 1997).

Az alábbi elemzés mégsem ennek logikája szerint halad, mégpedig azért nem, mert a kutatás célja szerint a vallásosságnak két alapvető dimenzióját lehet megkülönböztetni a világnézetit és az intézményest.

Amennyiben a népesség világnézeti állapotát vizsgáljuk, a különféle - istennel, ördöggel, túlvilággal, lélekkel kapcsolatos - állításokkal való egyetértés mértéke szerint oszthatjuk csoportokra az embereket. (A vallásszociológia Glock és Stark alapvető műve nyomán ezt nevezi a vallásosság ideológiai dimenziójának.) Ugyanide tartoznak azok a kutatások, melyek arra irányulnak, hogy az egyén szerint mi Isten "funkciója" a történelemben és az egyén életében, mennyiben ismerendő el Jézus az Isten fiának, Istennek vagy rendkívüli embernek, stb.

E komponensek alapján a társadalom vallásossági állapota meglehetős aprólékossággal leírható. A kutatásokból, kérdőívekből megtudhatjuk, hányan értenek egyet Isten vagy "valamilyen mindenható lény" létezésével, hányan fogadják el a feltámadás gondolatát, mennyien értenek egyet a túlvilág létezésével, hisznek e a Sátánban, stb. Hasonlóképpen több kutatás rákérdez, hogy volt-e a válaszolónak "vallásos élménye", voltak-e megvilágosulási pillanatai, stb.

Ezt a világnézeti állapotot nem lehet automatikusan egyházi kötődésre lefordítani, még kevésbé lehet arra következtetni, hogy az egyházak történelmileg kialakult szekuláris világban betöltött szerepei közül a megkérdezett mit támogat s mit nem. Nem árt felfigyelni arra, hogy a "világnézeti értelemben vett" vallásosságnak csak a vallásosak egy része szempontjából megjelenítője valamilyen intézményesen megragadható egyház. (Például az Istenben nem, de a túlvilágban, szellemekben, mágiában, csillagokban hívők, ezen a "világnézeti" tengelyen közelebb vannak a vallásos végponthoz, mint az Istenben nem hívők. Minthogy azonban az istenben nem hívők nagy része csak szekularizálódott, de nem aufklerista vagy ateista, az előbbi csoport számára pedig a világnézete, hitrendszere szubjektíve is fontos, ezért az előbbi csoport valójában távolabb van a történelmi egyházaktól, mint az utóbbi.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-39-32.htm