Azt mondhatjuk tehát, hogy a "milyen vallású ön" kérdésre egy felekezet nevével válaszolók egy része technikai információt adott, más része valamilyen tudati állapotot, identitást, kulturális örökséget, "differentia specifica-t" nevezett meg. Megítélésem szerint semmiképpen nem lenne korrekt a "milyen vallású ön" kérdésre a fenti okokból adott válaszokat bármely konkrét felekezethez, mint szervezeti egységhez, költségvetéssel és a "tagok" nevében nyilatkozó vezetőkkel rendelkező jogi személyhez, vagy akár tudatos, meghatározott szabályokat önként vállaló emberek közösségéhez való tartozással azonosítani.

Nemcsak a külvilág szempontjából lenne "sérelmes", ha minden önmagát "katolikusnak" nevezőt egyháztámogatónak, közösséghez tartozónak tekintenénk. A tagok, "aktivisták" ugyanis pénzzel, munkabefektetéssel, "szavazattal" vagy legalábbis identitásuk egy darabjával fejezik ki tartozásukat a szervezethez, a közösséghez, és nem pusztán egy így is érthető szó kimondásával. Utóbbi jelenséget egyházias nyelvre is lefordíthatjuk: az igazi, a mély vallásosság és a felszínesség meg nem különböztetése, az igazi egyháztagság jelentőségének lebecsülése rejlik abban, ha egyformán kezeljük, mondjuk az aktív református egyháztagokat a "milyen vallású ön" kérdésre ugyanezzel a szóval válaszolókkal. Közismert az érv is, hogy az egyházak szolgáltatása olyan sajátos, hogy "tagság" kifejezésére képtelen embereket, vagyis tágabb kört is elér. Ezen érv szerint a "potenciális" tagok, a szolgáltatások potenciális haszonélvezői arányát lehetne abból felmérni, hogy ki milyen felekezetűnek mondta magát. Ez a sajátos "szolgáltatás" azonban már kivétel nélkül olyan tevékenység, amely önmaga sajátosságaitól és méretétől és nem a magukat egyik vagy másik felekezethez sorolók számától függ. Vagyis az evangélikus hittan iránti igény éppúgy külön kérdés, mint a baptista szociális otthon iránti. S nem kétséges, hogy Európa közepén nem függhet a görög katolikusok demográfiai és területi mobilitásától a műemlék templomok fenntarthatósága, mint ahogy a vidéki zsidó temetők sem lehetnek a holokauszt késői áldozatai. (Ez nem egyszerűen saját "sollen" álláspontunk, hanem a közvélekedés sem köti a műemléktemplomokkal, illetve temetőkkel kapcsolatos társadalmi-állami felelősséget a hívők számához.) A nemzetközi vallásszociológiai szakirodalom szerint ugyanakkor a nagyegyházi értelemben vett felekezetiség hatása csökken, az egyes véleményekkel való egyetértést sokkal inkább a vallásosság-nem vallásosság, mint a protestáns-katolikus mivolt határozza meg. Mintánkban, az Oktatáskutató Intézet 1992-es felekezet-kutatásában a magyarországi felnőtt népesség felekezeti megoszlásának legbővebb értelme a következő:

1. táblázat

Bejegyzés

Eredetileg milyen Arány (%)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-40-19.htm