A vallásszociológiai felméréseknek egyik fontos sajátossága, hogy az idősek templomjárási szokásai, illetve véleménye szinte teljesen rányomják bélyegüket bármely más szempontból bontott kategóriára. Ugyanakkor elsikkad egy fontos vizsgálati lehetőség: az, hogy létezik egy korosztály, amely még kötelező intézményes vallási szocializációban vett részt, kötelező hittanra járt, illetve az iskoláztatási kötelezettségről szóló törvény írta elő, hogy gyermekkorában istentiszteletet látogasson. E korosztály - hagyományos felekezeti háttere erősebb, és a templomba egyáltalán nem járók aránya alacsony lévén - véleménye különösen hasznos ahhoz, hogy a katolikus-protestáns különbözőséget ábrázoljuk. Meg kell tehát határoznunk az idősek, a tömegében intézményesen vallásosan szocializáltak csoportját.

A tényleges társadalmi életben és az oktatáspolitikában, az igények megfogalmazásában azonban sokkal inkább érvényesül a nagyszülők helyett a szülők korosztályának a véleménye. A "szülők nemzedékét", a középkorúakat tehát mindenképpen érdemes megvizsgálnunk. Tanulmányunk szülő korú népességként kezeli azokat, akik nem fiatalok - tehát nem 23 alattiak, illetve bizonyos esetben nem 30 alattiak - de nem is nagyszülő korúak. Az oktatásügy számára hasonlóképpen külön is fontosak a fiatalok. A fiatalok kiemelésének két indokát is adhatjuk:

1) A fiatalok jelentik azt a csoportot, amelyre az iskola közelmúltja megkülönböztetetten hat, hiszen az életkor előrehaladtával a munkahelyek és más szocializációs közegek hatása egyre nőni fog. Így az ő "világnézeti állapotuk" tükrözi leginkább az iskola által gyakorolt hatást. 2) A fiatalok jelentik azt a társadalmi csoportot, amelynek attitűdjeiből a felekezeti oktatásra, felekezeti hitoktatásra való társadalmi igényre középtávon következtetni lehet, hiszen ők az egy évtizeden belül iskoláskorban élő gyerekek szülei. (Minthogy az adatok 1992-esek, az évtized szinte már le is telt.)

A fiatalokra vonatkozó kutatások

A magyar közvéleményben több egymásnak ellentmondó közhely van forgalomban a fiatalok vallásosságával, egyháziasságával kapcsolatban. Az egyik közhely szerint "fiatalokkal vannak tele a templomok". Ugyanennek a véleménynek kicsit körmönfontabb megfogalmazása: a posztmodernitás korában élünk, a modernitás tulajdonsága volt a szekularizáció, a posztmodern kultúra és életérzés által leginkább érintett fiatal nemzedék szembefordul a materializmussal és a racionalizmussal, ez pedig egyeseknél a vallásosság erősödésével jár. (Mielőtt valaki földhöz csapná a tanulmányt: nem állítom, hogy a vallásosság filozófiai értelemben függ össze az irracionalizmussal - aki olvasott például tomista filozófusokat, az biztosan nem állít ilyet.) Ugyanakkor az országos felmérések - ma még pontosan meg nem határozott okokból - 1978 körül fordulatot jeleznek: az országos mintában növekedni kezd a vallásosak száma. (Educatio: 1992:1) Ha ezt tendenciának tekintjük, akkor ugyancsak logikai okokból a fiatalabbak körében növekedni kell a vallásosságnak. Mások úgy vélik, hogy a fiatalság világnézeti helyzete szoros összefüggésben van az iskola közegével. Ezen érvelés szerint a pedagógustársadalom kiválasztásában - és kiválasztódásában - évtizedeken át nagy szerepet játszott a vallásos - egyházias felvételizők hátrányos megkülönböztetése. Ebből viszont az következik, hogy minél később járt valaki iskolába - 1948 és 1990 között -, annál nagyobb mértékben hat rá a pedagógustársadalom szekularizált mivolta. Ugyanez az érvelés azt is állítja, hogy éppen az "ateista nevelés" kérdéskörében nincsen különbség a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar iskolája között. (Mészáros: 1995) Logikailag ebből az érvelésből az is következik, hogy minthogy újabb és újabb generációk léptek olyan korba, hogy iskolás, sőt fiatal felnőtt gyermekük legyen, a legfiatalabb generációknál már kettős nevelésről is igen kevéssé van szó: az iskolai és otthoni nevelés egyaránt zömében szekuláris jellegű. Ezen egymásnak ellentmondó megállapítások ellenőrzése rendkívül nehéz, de talán nem lehetetlen. A közvélemény-kutatások ugyanis általában lakóhelyre-iskolázottságra-korcsoportra-nemre reprezentatívak, megvizsgálható tehát, hogy a fiatalok a szülői nemzedéktől miben különböznek vallásosság, illetve egyháziasság tekintetében. A fiatalokkal kapcsolatban más kutatások is indokoltnak tartották a leválasztást.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf )

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-41-38.htm