A vallási ismeretek kérdésköréről sokféle kutatás folyt. A már idézett Tomka-Molnár-féle felmérés szerint például a fiatalok több mint háromnegyede tudta, ki volt Jézus anyja. Ez a legelterjedtebb ismeret a fiatalok körében. A fiataloknak kevesebb, mint ötven százaléka tudta, hogy Jézus a zsidó nép fiaként született, s a fiataloknak kevesebb, mint egyötöde tudta megnevezni Jézus halálra ítélőjét. (Ebben az esetben a kutatás vezetői csak Pilátus nevét fogadták el helyes válaszként). Utóbbi esetben a téves válaszokat sajnos nem dolgozták fel, pedig nyilvánvalóan fontos lenne, hogy e korábbi vizsgálatban hányan tekintették "a zsidókat" Jézus halála felelősének. (Egy 1994-es vizsgálatban a nem fiatal népesség 28%-a, a 23 alatti népesség 33%-a vélekedett így. Az eredmény olyan hihetetlennek tűnt, hogy előbb a fiatalok kategóriáját tágítottuk ki 29 éves korig, majd iskolázottság szerint vizsgáltuk a vélemények eloszlását. Az érettségizettek körében a harminc alattiak ugyanolyan arányban (17%-ban) tartják Jézus halálát a zsidók bűnének, mint a harminc felettiek. A harminc alatti érettségizettek 20%-a véli úgy, hogy a zsidók szenvedése Isten büntetése, a harminc felett érettségizetteknek is 16%-a. A teológiai antijudaizmus és a politikai antiszemitizmus Nyíri Tamás és Majsai Tamás által feltárt összefüggése miatt e kérdéskör nem "tudományos érdekesség", hanem társadalmi-kormányzati intézkedéseket kívánó kérdés. A tankönyvelemzésekből például kitűnik, hogy az európai protestantizmus, illetve a második vatikáni zsinat egyértelmű álláspontja ellenére a hittankönyvek nem mentesek az antijudaizmustól. Olyan könyvekről van szó, melyek ma Magyarországon közpénzen jelennek meg, és közpénzen tartott hittanórák alapdokumentumául szolgálnak.

Újabb kutatás a fiatalok vallásos ismereteiről nem állott rendelkezésre. Külön kutatás tárgyát képezhetné, hogy a vallásos ismeretek terjesztésére tett lépések az elmúlt időszakban milyen hatást gyakoroltak a fiatalok ismereteire. Az elmúlt évtized tantárgyi diverzifikálódása talaján nagyszámú kísérleti tantárgy indult. A Történelmi Társulat és a Mónus Illés Alapítvány közös felmérése szerint ilyen tárgyak: vallástörténet, vallásismeret, vallástörténet és vallásismeret, keresztény erkölcstan, erkölcstan, etika, erkölcsismeret, viselkedéstan, illemtan, Bibliaismeret, embertan, emberismeret, antropológia, világfa. Nyilván nem lenne érdektelen további olyan mérések végzése, melyek e fiatalok ismeretszintjére vonatkoznak. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy e tárgyak léte nem egyszerűen a tanuló fiatalok ismeretszintjét befolyásolja, hanem világnézeti, sőt, áttételesen intézményes felekezeti hatást is gyakorol. Néhány példa.

A Kamarás István nevével fémjelzett erkölcstani-embertani oktatás deklarált célja szerint nemcsak felekezeti, de világnézeti szempontból sem elfogult. Ugyanakkor dokumentumai által megjelenített - pozitív és mindenki által követendő - értékek között olyanok szerepelnek, mint például az aszkézis. Noha filozófiai értelemben bármely világnézet alapján lehetséges aszkézis, az értékszociológiai vizsgálatokban az aszkézis mindenképpen a vallásossághoz kötődik (Új Psz: 92/4:40-42). Ennek az erkölcstannak a "rejtett tanterve" tehát a vallásos nevelés irányába húz. A Szigeti Jenő vezetésével folyó Biblia-ismereti képzés szintén felekezeti és világnézeti szempontból elfogulatlan. A tanítás azonban nem pusztán a keresztény-zsidó kultúrkör alapját képező történetek és szimbólumok megismertetésére irányul, hanem legalább ilyen mértékig az erkölcsi tanulságok levonására is (Educatio: 1992/1). Az erkölcsi iránymutatások mibenléte filozófiai értelemben is erősebben összefügg az egyes hitigazságokhoz való viszonnyal, mint a "történetek". A "magunk döntjük el, erkölcsileg mi a helyes és mi nem" állítás a közvélemény-kutatások szerint is alapvetően megosztja a népességet, s a pozitív válasz kisebb arányban jellemző a vallásosakra (Szántó: 1997) (Educatio: 1992/1). Harmadik példánk a Fővárosi Közgyűlés által kiírt pályázat sorsa a kilencvenes évek első felében. E pályázat során olyan vallásismereti tankönyv összeállítását kapták feladatul az alkotók, amely megfelel a világnézeti semlegesség kritériumának. A pályázatra beérkezett anyagok egyike sem bizonyult azonban világnézeti szempontból semlegesnek, így a szakértői testület a Glasenapp-féle "Öt világvallás" tankönyvként vagy tanári segédkönyvként történő bevezetését javasolta. (Lukács József kiadással egyidejűleg készített utószava marxista érveléssel bizonyította ugyan, hogy e műnél sincsen szó világnézeti semlegességről, de a bizottság e művet mégis nagyságrendileg alkalmasabbnak tartotta, mint bármelyik pályázó anyagát.) (Dokumentáció a szerző birtokában.)

A vallási ismeretek terjedésével kapcsolatban nyilván fontos faktor a média. Jelen pillanatban azonban nem rendelkezünk arról adatokkal, hogy az elmúlt években nagy politikai vihart kavart felekezeti műsorok milyen mértékben jutnak el a fiatalokhoz. A készítők szerint: kevéssé (Népszabadság: 1995. február 24.). Mindenesetre tény, hogy akármilyen mértékben is jutnak el, a közszolgálati média egésze világnézeti értelemben nem tekinthető semlegesnek, hiszen a norvég, német, holland, stb. gyakorlattal ellentétben a vallásos, illetve egyházias műsorórák ellensúlyaként ma nincs "beállítva" ateistáknak fórumot adó műsor. (Az esetleges antiklerikális, egyházellenes hatások nem mérhetők. A tudatosan ilyenek, illetve a nagyegyházak által ilyennek nyilvánítottak sorsát példázza a "Krisztus utolsó megkísértése" című film magyarországi "betiltása" a közszolgálati csatornán (Népszabadság: 1994. november 13., 2.). A film későbbi elővételére vonatkozó MTV-elnöki ígéretet azóta sem váltották valóra, sőt 1997-ben az RTL Klub televíziónál megismétlődött az 1994-es történet.

Kutatásunkhoz az alábbi adatbázisokat használtuk fel: 1. Az OKI 1992-ben végzett felmérése. A kutatás vezetője Szigeti Jenő, résztvevői Tomka Miklós, Kozma Tamás, Nagy Péter Tibor voltak. A kutatás célja a felekezeti arányok megállapítása volt, de számos más - vallással, egyházakkal összefüggő - kérdést is tartalmazott. Az alapmegoszlást tartalmazó zárójelentés az Oktatáskutató Intézet dokumentációjában megtalálható. 2. A Replikában 1994-ben megjelent adatbázis, amely főképpen a kisebbségi csoportokkal szembeni attitűdöket vizsgálta, de néhány kérdés a vallásosságra, illetve felekezetiségre is vonatkozott. 3. A Mónus Illés Alapítvány 1997-es felmérése, amely a budapestiekre terjedt ki.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-41-54.htm