Az alábbiakban az OKI 1992-es felmérése alapján határozzuk meg a fiatalok és a szülői nemzedék vallásosságát. A másodikként említett - a továbbiakban 1994-es felmérésnek nevezendő - adatbázis úgy tűnik, a fiatalság szempontjából nem tökéletes. Először is a 23 évnél fiatalabbak száma túl alacsony, de amikor a 29 év alattiakat tekintettük fiatalnak, a mintában a gyengén iskolázottak meglehetősen felülreprezentáltnak tűntek. A harmadikként említett minta az 1992-es mintát a budapestiek körében ellenőrizhetővé teszi. Ahol erre külön nem hivatkozunk, az adatok az 1992-es felmérésből származnak.

A fiatalság munkadefiníciója

A hagyományos csoportosítás az 1969 és 1975 között születetteket határozza meg szűkebben vett fiatalként: a legidősebb fiatal a kutatás szerint 23 éves volt. E csoport a vizsgált népesség 13,2%-át tette ki. E csoport életkorából következően a főiskolát és egyetemet végzettek e csoportban elhanyagolhatóak. A csoport mindössze 2,7%-a végzett főiskolát, pedig a fiatal felnőttek között ez az arány már tíz százalékos, s gyakorlatilag senki nem végzett még egyetemet, pedig a fiatal felnőttek között e szám 6% fölött van. A fiatal értelmiségiekről csak úgy értesülhetünk ebből a felmérésből, ha az 1964 és 1975 között születettek közül mindazokat ideszámítjuk, akik tanulók, noha minimum középiskolai érettségijük van. Ők gyakorlatilag az egyetemi-főiskolai hallgatók. Ez az egyébként is fiataloknak tekintett 35 főn túl 2 fő. Azok, akik főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkeznek, a tulajdonképpeni értelmiségieknek tekinthetők. Ez az egyébként is fiataloknak tekintetteken túl 15 főt jelent. Mindkét szám azonban rendkívül alacsony. Így a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk annak lehetőségét, hogy a fiatalkort relativizálni is lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy az előző részben említett Tomka-Molnár-féle vizsgálat a 15-29 éveseket tekintette fiatalnak. Az ifjúságszociológia elterjedt definíciói alapján nem éreztük indokoltnak, hogy "felfelé" terjeszkedjünk.

A felekezeti hovatartozás a fiataloknál és a nem fiataloknál

A felekezeti hovatartozás a fiataloknál, ahogy ez várható is volt, lényegesen kisebb szerepet játszik, mint a nem fiataloknál. Felekezeti hovatartozásának nemlétéről a fiatalok 14,3%-a, a nem fiatalok 5,6%-a számolt be. Egyéb felekezethez mindkét csoportnak kb. 1%-a tartozott. Egyetlen izraelita sem található a fiatalok között, bár ennek magyarázatához nem feltétlenül az izraelita népesség 1945 előttről is kimutathatóan alacsony gyerekszámát kell megemlíteni, hanem azt a tényt, hogy a szülői nemzedéknek is csak 0,6%-a az izraelita. Az evangélikusok esetében 2,9-3,9%, a reformátusokéban 14,4-16,2%, a katolikusoknál 66,4-72,1% az arány. A magasabb számok mindenütt a nem fiatalokat jellemzik. Milyen felekezetbe jegyezték be a fiatalokat és a szülői nemzedéket? Úgy tűnik tehát, hogy kivétel nélkül minden történelmi felekezet rosszabbul áll a fiatalok körében. A fiatalok jórészét már a szülők szekularizációja, hagyományvesztése is érintette: immár 9,8%-ukat nem jegyezték be, míg a nem fiatalok körében ez az arány pusztán 2,4%. Mindazonáltal még a fiatalok között is lényegesen kevesebb azok száma, akiket semmilyen felekezetbe nem jegyeztek be, mint akik deklaráltan ateisták, nem vallásosak. A gyermek bejegyzését a felekezeti identitás utolsó maradványának tekinthetjük a szülők részéről. A holland vagy a brit társadalom korábban megkezdődött szekularizációja éppen abban nyilvánul meg, hogy a nem hívők, a felekezethez nem kötődők semmilyen felekezetbe nem jegyeztetik be a gyermekeiket, illetve hogy a "milyen vallású ön" kérdésre tömegesen felelnek nemlegesen. (Ezért például az angolszász szociológiai terminológiában "a felekezethez nem tartozó" és a "nem vallásos" fogalma összemosódik, másfelől nézve a valamely felekezetet megnevezőket e nézet szerint nem vallásosságuk ellenére jellemzi valamiféle kimutatható felekezeti identitás.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-42-09.htm