Teljesen indokolt a kérdésfeltevés: ki az, aki a fiatalok közül ezt a minimális felekezeti identitást is elutasítja. Azaz milyen arányban vannak azok a fiatalok, akiknél a tradicionális felekezetiség elvesztése mintegy befejezést nyert. Ennek megállapításához először is hat csoportot alakítottunk ki. Az első csoportot a katolikus nem fiatalok, a másodikat a protestáns nem fiatalok, a harmadik csoportot a magukat felekezetbe nem soroló nem fiatalok, a negyediket a katolikus fiatalok, az ötödiket a protestáns fiatalok, a hatodikat a magukat felekezetbe nem soroló fiatalok teszik ki.

E csoportosítás célja az volt, hogy a túlzottan kisszámú csoportokat, például egyéb vallásúakat, vagy a fiatal evangélikusokat is értelmesen be tudjuk vonni számolásunk körébe. Utána ugyanezt elvégeztük az eredeti bejegyzés vonatkozásában is. (Meg kell jegyeznünk, hogy az önmagukat felekezetbe sorolók csoportosítása természetesen vitatható. Magyarországon ugyanis a két nagy történelmi protestáns egyház követői sok tekintetben közelebb állnak a katolikusokhoz, mint a neoprotestáns kisegyházakhoz. Erről nem pusztán a magyar református egyház más kálvinista közösségektől eltérő vonásai, püspöki rendszere, illetve sajátos történelmi szerepe a felelős: az ilyen vonásokkal igazán nem vádolható amerikai egyházak esetében is meg szokták különböztetni a "main-line" protestáns egyházakat a kicsiktől (Szántó: 1997). Mi mégsem ezt a megoldást választottuk, mert az egyéb vallásúak olyan kis számban kerültek a mintába, hogy abból önálló következtetést levonni nem lehet. Minthogy azonban a kisegyházak követőinek tényleges felekezeti elkötelezettsége - más adatok szerint - kifejezetten intenzív, nem engedhettük meg magunknak, hogy őket a felekezetbe sorolhatatlanokkal rakjuk "egy dobozba" a szekularizáció felé torzítva a mintát. Másfelől viszont az evangélikusok és a reformátusok együttkezelése is vitatható lenne, hiszen az 1910-1941 közötti népszámlálási adatok, illetve Karády Viktor kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy társadalmi mobilitás, illetve túliskolázás szempontjából az igazi határvonal nem katolikus és református-evangélikus aggregátum, hanem a katolikus-református és evangélikus aggregátum között húzódik. (Az igazi különbség persze történetileg a zsidó-nem zsidó adatok eltérése, ez azonban jelenlegi mintánkban kimutathatatlan.) A vallásváltoztatás - náluk tehát protestantizálódás - a fiatal katolikusok körében éppolyan alacsony, mint a nem fiatal katolikusoknál, 1,2%, ill. 1,3%. Lényeges az eltérés azonban, ha a szekularizációt tekintjük: a nem fiatal katolikusoknál ez 3,4%, a fiataloknál 5,8%. A nem fiatalokhoz tartozó protestánsok három százaléka katolizált, és 4,7%-a esett át a megnevezett szekularizáción. A fiatal protestánsok azonban kivétel nélkül megmaradtak a protestánsok csoportjában. Ez azt jelzi, hogy a fiatalok körében a protestáns vallások teljes elutasításának a valószínűsége kisebb, mint a korábbi nemzedékhez tartozók körében, illetve kisebb, mint a katolikus egyház elutasításának valószínűsége az azonos korcsoportban. Az eredetileg be nem jegyzett nem fiatalok 13%-a választott magának valamilyen felekezetet (a protestánsokat), a hasonló fiatalok közül alig egy százalék jár ugyanezen az úton.

A fenti elvi elemzésből az következik, hogy ennél többet az önbesorolásból és bejegyzettségből, illetve ezek összefüggéseiből önmagában nem állapíthatunk meg. A kontroll céljait szolgáló mindkét adatbázis azt mutatja, hogy a felekezetbe nem tartozók száma nem feltétlenül a későbbi mintavétel, mint inkább a kérdőívek egészének másféle érdeklődése következtében magasabb, mint ebben a mintában (az 1994-es mintában pl. 14%!). A későbbiekben mód nyílik arra, hogy a felekezet, a vallásosság és a nemzedékbeliség egymásra hatását vizsgáljuk, illetve kísérletet tegyünk arra, hogy megállapítsuk, a vallásos fiatal katolikusok mennyiben másféle emberek, mint a vallásos fiatal nem katolikusok, illetve mennyiben különböznek a vallásos katolikus nem fiatal nemzedéktől.

A vallásosság és a templomjárás - "szülői nemzedék" kialakítása

Nézzük az önbesorolás adatait, amit jelen (azaz 1992-es) vizsgálatunkban a Tomka-féle ötös beosztás alapján tehettek meg a válaszolók. A vallásosság mértéke szerint önmagukat minősítő fiatalok jellegzetesen kevésbé vallásosak, mint a nem fiatalok.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-42-25.htm