Az efféle kutatások legbizonytalanabb pontja az egy főre jutó jövedelem bevallása, hiszen az emberek nem szívesen mondják meg tényleges jövedelmüket. A következő adatokat tehát csak nagy fenntartással szabad kezelni. A jövedelem magyarázó ereje a vallásosságban csökkenőben van. Míg ugyanis a nagyon szegény fiatalok fele-fele arányban oszlottak meg a vallásosak és nem vallásosak között, addig a szülői nemzedéknél a vallásosak 55%-os többségben vannak. A szegényeknél lényegében egyenletesen oszlanak el a vallásosak és nem vallásosak; a középosztályban a nem vallásos fiatalok kicsit nagyobb többségben vannak, mint a nem vallásos szülői nemzedék. A jómódúaknál a különbség enyhén még nő is. Az utóbbi két adatot nyugodtan magyarázhatjuk azzal, hogy az iskolázottság viszonylag lassan termi meg gyümölcsét, tehát az iskolázott fiatalok majd csak harminc felé vagy az után "érik utol" az iskolázatlan szülői nemzedéket. A nagyon szegények viszonylag kisebb vallásossága viszont figyelemreméltó, hiszen a nagyon szegény és vallásos szülőkkel együtt élő fiatalok is ide tartoznak. (Nagyon szegénynek nyilvánítottuk azt, akinél az egy főre eső jövedelem 6000 Ft alatt volt, szegénynek ahol ez 5600 és 8000 között volt, középnek, ahol 8 és 12 000 Ft között volt, és jómódúnak, ahol e fölött volt. E számok ugyan meghökkentően alacsonyak, de a két középső kategória így teszi ki durván a megkérdezettek felét. A "gazdagok" kategóriáját nem volt értelme létrehozni, mert az egy főre jutó húszezer forint feletti sávba már csak néhány fiatal tartozik.) A jövedelembevallások megtévesztő mivoltát az egy főre jutó szobák számának kiszámításával próbáltuk ellensúlyozni. Az így számított adatok is azt mutatják, hogy a fiataloknál kisebb a vallásosság és a szegénység közötti összefüggés, mint a szülői nemzedéknél.

Családosak és egyedülállók

A közhiedelem szerint a sokgyerekes családokban magasabb a vallásosság. A felmérésben van egy változónk, mely a családban élők számát, s egy másik, amely az 1978-ban vagy az előtt születettek számát méri. Ahol a kettő között van különbség, ott gyerekes családról van szó. Mintánkban eszerint 23%-nak volt egy kiskorú gyereke, 16,3%-nak kettő, 5,5%-nak ennél több. (Értelemszerűen a fiataloknál ugyanezek a kategóriák a kiskorú testvérek számát is jelenthetik.) A kettőnél több kiskorú gyermekkel rendelkező szülői nemzedéknél a vallásosok és a nem vallásosok száma megegyezik, az egy gyerekesek és gyermektelenek körében a nem vallásosok jelentős többségben vannak. Az összefüggés tehát nem a "sokgyerekesség" és a vallásosság, hanem a "kevés"-gyerekesség, gyermektelenség és nem vallásosság között van. A fiataloknál viszont semmi ilyen összefüggést nem tudtunk felfedezni, a szülőkkel való együttélés és a testvérek száma talán kiegyenlíti egymást. A gyermekek bejegyzésénél szinte nincs különbség a fiatalok és szülői nemzedék között. A gyerekkel rendelkező szülői nemzedék 90%-a, a fiataloknak viszont 87%-a bejegyeztette gyermekét valamilyen felekezetbe. A fiatalok nagyobb szekularizációját tekintve e lényegi azonosság magyarázatra szorul. Hipotézisünk szerint ennek oka, hogy míg a vallásosabb fiataloknak nagyobb valószínűséggel van már ebben a korban is gyermeke. A kereszttáblából kitűnik, hogy a fiatal vallásosak 32,9%-ának, addig a nem vallásosak 21,6%-ának van gyermeke. Durván másfélszer nagyobb esélye van a vallásosaknak ahhoz, hogy fiatalon gyermekük legyen, mint a nemvallásosaknak. A szülői nemzedék körében ugyanez az arány 84,7: 80,3, tehát gyakorlatilag alig jellemzőbb a vallásosokra a gyerek léte, mint a nem vallásosakra. Ez a különbség tehát kellően valószínűsíti, hogy a gyermekeiket megkeresztelő fiatalok csak azért vannak azonos arányban a szülői nemzedék ilyen tagjaival, mert a vallásosaknak hamarabb születik gyermekük. Azaz a fiatalok közül végül is kevesebben kereszteltetnék meg gyermeküket - már ha lenne -, mint azt a szülői nemzedék képviselői tennék.

Házastársak

Különös módon a házastársak felekezetbe sorolása a megkérdezetteknél magasabb arányú felekezethez tartozást mutat. A szülői nemzedéknél csupán 5% a felekezetbe sorolhatatlan, a fiataloknál pedig 9%. A tényt, hogy a házastársak inkább felekezetbe sorolhatók, mint maguk a kérdezettek, két hipotézissel is magyarázhatjuk: 1. Az önmaguk felekezetbesorolását elutasítók nagyobb valószínűséggel maradtak nőtlenek, illetve hajadonok, esetleg élnek élettárssal, mint az önbesorolók. 2. A házastársak felekezetéről való megnyilatkozás esetén az identitásnak még olyan mértéke sem jelenik meg, mint az önbesoroláskor, így annak információértéke inkább "a milyen felekezetbe jegyezték be eredetileg" kérdéssel hozható párhuzamba.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-46-36.htm