A gyerekekkel kapcsolatos kérdéseknél különös módon az iskoláskorú gyerekek száma kevésbé függ össze a fiatalsággal, mint a hittanra íratott gyerekek száma, ezért ennek az összefüggésnek alaposabban utánajártunk. Kitűnik, hogy míg az iskoláskorú gyermekkel rendelkező szülői nemzedék fele beíratta legalább valamelyik gyermekét hittanra, addig az a néhány fiatal, akinek van iskoláskorú gyereke, már csak harmadrészben íratta be. Amennyiben itt nem a túlzottan kicsiny számok tévesztenek meg minket, a hittanoktatásra való igény szignifikáns csökkenéséről beszélhetnénk! Ennek ellenőrzésére megvizsgáltunk más korcsoportokat is. A húszas éveik második felében járóknál, a harmincas éveikben lévőknél, s a negyvenes éveikben járóknál egyaránt 55% körül van. Nem tarthatjuk tehát valószínűnek, hogy a jelenlegi fiatalok lényegesen kisebb arányban kívánnák gyerekeiket beíratni hittanra, mint a közvetlenül előttük járók. A gyerekkel rendelkezők enyhe többsége így tesz majd.

Egyházfinanszírozás magánpénzből és intézményesen

Az egyházi adó fizetését tekintve a szülői nemzedék 44,2%-a, a fiatalok 28,2%-a fizetett egyházi adót. Az egyházi adófizetés a vallásos fiataloknak sem erős oldala: míg ugyanis a szülői nemzedékhez tartozó vallásosak 69%-a, addig a fiatal vallásosak 44,6%-a fizetett adót.

Ha azonban az alkalmi adakozást, és csak a vallásosak körében vizsgáljuk meg, alig jelent különbséget - a fiatalok éppoly adományozók, mint az idősebbek. Az adománytételben viszont ismét elhúznak az idősebbek - nagyobbat adományozni nyilván az tud akinek van miből, illetve akinek erre speciális oka van, például meghalt házastárs, esetleg szülő kívánsága.

Az egyházak finanszírozásával kapcsolatos kérdésekre adott válaszok nem túl sokat mondanak. Annak megoszlását, hogy az elvett egyházi vagyonért fizessen-e kártérítést az állam, a fiatalság nem befolyásolja, a vallásosság viszont igen, hiszen mindkét korcsoport nem vallásosainak kb. 31%-a, vallásosainak mintegy 45%-a javasol kártérítés-fizetést. Nem tudjuk azonban, hogy a válaszolók milyen mértékű és milyen ütemezésű kártérítésre gondoltak, s hogy úgy gondolták-e, hogy a kártérítés után további állami kötelezettségek megszűnnek, stb. (Az egyes finanszírozási alternatívákból ugyanis nem választani kellett, hanem az egyes kijelentésekkel kapcsolatban kellett döntéseket hozni. Hasonló okokból értelmezhetetlen "az egyház a régi vagyonából gazdálkodjon" kijelentés is.) Talán többet árul el "az állam az egyházak teljes működési költségeit térítse" állításban található szélsőséges állásponttal való azonosulás mértéke. Az elutasítók aránya minden csoportban 80-90% között mozog. Míg azonban a szülői nemzedék esetében a vallásosság mértéke némi szerepet játszik ezen ötlet elutasításában, addig a fiataloknál semmiféle összefüggés nincsen. Ennek egyfajta ellenpróbáját jelenti, hogy aki nem ért egyet még azzal sem, hogy az állam járuljon hozzá az egyház működési költségeihez. E vonatkozásban a fiatalság jóval kevésbé magyarázó tényező, mint a vallásosság. A nem vallásosaknak 35-37%-a, a vallásosaknak 22-25%-a az elutasító. A különbség tehát minimális mértékben, de a két csoportban egybehangzóan mutatja, hogy a fiatalok kevésbé finanszíroznák közpénzből az egyházat, mint a szülői nemzedék.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-48-25.htm