A minisztérium 1992. június elsején nyilvánosságra került - s akkorra már az IM-mel egyeztetett - tervezetébe ennek ellenére "a gyermek számára nem kötelező jelleggel, világnézeti alapon szervezett foglalkozás is tartható" szöveg került. Ez lényegében visszatérést jelent a pedagógiai programon belüli fakultatív hittan logikájához. Az OÉF két oldala ezt - több más mellett - a megállapodás pártutasításra történő felrúgásának tekintette, s 1992. június 10-én a tárgyalásokat megszakította.

Bizonyos, hogy az események menetéről a legnagyobb egyház vezető körei is tájékoztatva voltak - talán az ő állásfoglalásuk is közrejátszhatott a törvényszöveg ilyetén alakulásában -, hiszen ugyanezen a napon (!) a katolikus püspöki kar nyilatkozatot adott ki. Ebben a hittan számára "védett" időre helyezték a hangsúlyt: "e foglalkozások alatt más elfoglaltsága ne legyen a hittanosoknak". A hitoktatás időpontbéli elhelyezése miatt elégedetlenek a budapesti hitoktatók - a katolikus püspöki konferencia püspökkari titkárságának világi ügyekben illetékes referense sokat eláruló kifejezésével: a "frontharcosok" - néhány héttel ezután kijelentették: "Néhány iskolában segítik a hittant, van ahol gátolják, de a legtöbb helyen megtűrik, a védett idő sokszor még jó szándékkal sem biztosítható. A hittanóra legtöbbször nem kapcsolódó óra. Versengni kell a délutáni edzésekkel, bábszínház- és mozilátogatásokkal, sportrendezvényekkel, vagy egyszerűen a vonzó játékkal ... Ezen a helyzeten javítana a fakultatív hittan órarendbe állítása." (Magyar Nemzet: 1992. július 13., 8.)

A kormányzat és az egyházak egyes köreinek elégedetlenségével szemben az 1990-es kompromisszum ebben az időben láthatóan társadalmi támogatottságot élvezett. Az 1992. áprilisi közvélemény-kutatás szerint a felnőtt lakosság relatív többsége (38,9%) azt támogatja, hogy a szabadon látogatható hittanóra álljon kívül a tanterven. Mindössze 12,8% fogadná el, hogy a gyerekek a normális tanrenden belül választhassanak a hittan és más tárgyak között; s szintén elenyésző kisebbség kívánta kötelezővé tenni (13,3%) a hittant az iskolában. A másik oldalon az önkormányzati iskolából a hittant kizárni 16,9% kívánta volna (Halász: 1992:67.). Mindez azt mutatja, hogy a magyar társadalom kissé megriadt a hittan körüli konfliktusoktól, vagy csökkentek az illúziói. Alig egy évvel korábban ugyanis még az emberek 36,3%-a tette volna kötelezővé a hittant, s csupán 5,7%-uk zárta volna azt ki teljesen az iskolából (Tomka: 1991:33.).

Felmerült az az aggodalom, hogy - közvélemény-kutatások szerint - az ingatlanügyi konfliktusok kapcsán csökkenő bizalom a maguk módján vallásosak egy részét kimaradásra késztetné a hittanórákról. A püspöki kar 1992. június 11-én leszögezte: az iskolai hittan-beíratás mindaddig érvényes, amíg a gyermek annak az iskolának a tanulója, amelyben tanulmányait elkezdte (Országos Sajtószolgálat: 1992. június 11., 4.). (Noha a hittan-beiratkozás érvényessége államigazgatásilag nem értelmezhető, feltehetően arról a szociálpszichológiai effektusról van szó, hogy még a gyengén vallásosak is kevésbé szívesen vállalják - egyházi közösségük, szűkebb lakóhelyük közvéleménye előtt - a kiiratkozást, mint az ismételt be nem iratkozást.) Másrészt: egyesek emlékezhettek még az 1956-os vívmányra, nevezetesen arra, hogy hitoktatásra beiratkozás nélkül is lehet járni.

Vita folyt arról is, hogy ki tartsa a hittanórát. A püspöki kar 1992. június 11-i nyilatkozata szerint a hitoktatás feladatát a papok mellett azok a világi munkatársak is végezhetik, akik erre felkészültek, oklevéllel és püspöki megbízással rendelkeznek. Ez a katolikus egyházon belül folyó régi vitát, a laikusok bevonásának kérdését érintette. A katolikus egyház ugyanakkor évi négyszáz kiképzett hitoktató munkába állásával számolt; a katolikus felsőoktatás kiterjesztésének egyik legfontosabb indoka is a hitoktató-képzés szüksége volt (Magyar Nemzet: 1992. június 8., 10.).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf )

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-53-24.htm