A katolikus püspöki kari hitoktatási bizottság igazgatója úgy vélte, hogy ha a hitoktatással egy időben "színházi előadás" vagy "zeneóra" van - noha az esetek meghatározó részében ezt nem az iskola szervezi, hanem a kulturális piac - már nem valósul meg a "szabad sáv", továbbá azt állította, hogy a többség az iskolai hitoktatást kívánja. A vitában megjelent adatok szerint azonban a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a felnőtt népesség 60%-a szerint az egyházak a hitoktatást végezzék az iskolán kívül, és csak 47% értett egyet azzal, hogy a fakultatív hittan a tanrend része legyen. (A 7%-os többlet abból adódik, hogy a választható állítások közül többet is megjelölhettek a válaszadók, és ezek szerint egy részük nem értette meg, hogy a két állítás egymást kizárja.) Közvélemény-kutatási adatok szerint a gyermekeiket hitoktatásra írató szülők 55,7%-a iskolai, 30,6%-a templomi hitoktatásban vett részt, 13,7%-a pedig mindkettőn.

A pedagógusoknak viszont 34%-a helyeselte azt, hogy "az iskolának ... vallásoktatásban kell részesítenie a gyermeket, amennyiben a szülő ezt kéri". 60% deklarálta viszont, hogy "az iskolának nem feladata a vallásoktatás". Az iskolai vallásoktatást helyeslő 34%-on belül 47% fogadta volna el, hogy a vallásoktatás az órarend része legyen; azaz a pedagógustársadalomnak mintegy 16%-a támogatta a katolikus püspöki kar által javasolt megoldást (Ráció: 1992. december, 22.).

Az iskolai hitoktatással kapcsolatos elutasító véleményt a megszólaló egyházi tisztviselő szélsőbaloldali támadásnak nevezte. A vitában kiderült, hogy a hitoktatáshoz való viszony sem az országos, sem a pedagógus mintán nem mutat összefüggést a "baloldalisággal" jellegzetesen összefüggő véleményekkel, pl. a piaci elemek elutasításával, az állam nagy hatalmával (Magyar Hírlap: 1992. december 3., 1.).

A legnagyobb egyház hitoktatási felelősének elégedetlenségét talán indokolhatja, hogy a hitoktatásra járók száma nem egyenletesen bővült. Miközben a kisegyházak az iskolai hitoktatást a nagyok pasztorálási előnyeként élték meg, a nagyok a kisegyházak gyors növekedése miatt aggódtak.

Az 1990-1993 közötti időszakban a hitoktatási csoportok aránya erőteljesen, több mint 162%-ra növekedett. (A hitoktatási csoportok számának alakulását lásd a lentebbi táblázatban, valamint a grafikonon.) Ezek meghatározó részét a három nagy kereszt(y)én(y) egyház hitoktatási csoportjai teszik ki, a többi történelmi egyház éppúgy fél százalék alatt marad, mint az új kisegyházak, leszámítva a Hit Gyülekezetét, amely a legnagyobb növekedést érte el, három év alatt meghuszonnégyszerezte hittancsoportjainak számát, és a kilencvenes évek közepén már ő adta a hittancsoportok 0,9%-át, többet, mint a zsidók, az unitáriusok és a baptisták együttvéve.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-53-55.htm