"A központi állami, illetve önkormányzati nevelési-oktatási intézményben a nevelés és oktatás világnézeti semlegesség elvén szerveződik." (1991. december.) "A nevelési, nevelési-oktatási, oktatási intézményekben a nevelés és oktatás a lelkiismereti szabadság és a különböző világnézetűek közötti megbékélés elvén szerveződik." (1992. január.)

A különbség tehát nem csak a semlegesség és a megbékélés közötti különbség miatt volt fontos (azaz a vita igazi tartalma nem a semlegesség, mint kifejezés körül zajlott), hanem amiatt, hogy az 1991-es koncepció külön szabályozta a közintézmények szellemiségét, az 1992-es pedig együttesen az egyházi és közintézményekét. Az önkormányzati iskolák változás nélküli átvételét ez tette volna lehetővé, és kizárta volna a kártérítést.

Az önkormányzati és szakszervezeti oldal 1992. április 3-án javasolta az Oktatási Érdekegyeztető Fórumnak, hogy a törvény mondja ki: "Az Önkormányzati Törvényben az önkormányzatok számára megállapított ellátási kötelezettség világnézeti szempontból semleges oktatási-nevelési intézményben teljesíthető". Ezzel szemben a kormány fenntartotta azt az elképzelését, hogy "Az állami és önkormányzati nevelési-oktatási intézmény világnézeti alapon nem tartható fenn és nem működtethető, lakossági igény esetén a települési önkormányzatnak megállapodást kell kötnie a világnézeti alapon működő fenntartóval". (A megállapodási kötelezettség - ami a kétharmados Önkormányzati Törvényt is sértette, elfogadására tehát nem sok remény volt - lehetővé tette volna, hogy kártérítési kötelezettség nélkül kerüljenek át iskolák az egyházakhoz. A lakossági igény fogalma ebben az esetben azért volt hasznos, mert nem a konkrét iskola szülőinek többségét, hanem egy egyházi iskolára való - feltehetően az adott településen lakó - tanuló elég lett volna az eljárás megindításához. Világnézeti alapú fenntartó lehetett egyébként alapítvány is - ahogy a kispesti iskolabotrány igazolta.) (Magyar Hírlap: 1992. május 5., 4.)

Közben a közvéleményt egyre intenzívebben foglalkoztatták az egyházi visszaigénylésekkel kapcsolatos konfliktusok, a budapesti Deák tér és Miskolc, vagy éppen Debrecen ügyei. Világossá vált, hogy a kiváltási összegekre nemcsak akkor van szükség, ha az önkormányzatok akarják megőrizni az intézményt, hanem akkor is, ha az intézmény pedagógusai, vagy a szülők, diákok nem akarják, hogy "átadják őket" az egyháznak. Ezekben az esetekben ugyanis a pedagógusok ill. szülők képesek voltak megszerezni a legfontosabb napilapok támogatását ügyükhöz. Az SZDSZ pedig jószolgálati bizottságot létesített az iskolakérdés rendezésére. (Magyar Hírlap: 1992. április 10., 4.) A korábban példaértékű - már az ingatlantörvényt megelőzően ingatlanátadásokhoz vezető - szegedi gyakorlat is a város és a szeged-csanádi püspökség közötti háborúskodássá vált - bár a többi egyházzal sikerült fenntartani a liberális önkormányzat jó viszonyát. (Magyar Hírlap: 1992. április 10., 5.) Pécsett ugyan kártérítési igény nélkül adta vissza az önkormányzat az ingatlanok egy részét, de a FIDESZ-frakció hevesen támadta ezt. (Magyar Hírlap: 1992. június 18., 5.)

A KDNP kénytelen volt megállapítani: az egyházaknak minden egyes iskola visszaadásáért harcolniuk kell. (Magyar Hírlap: 1992. május 6., 3.) Világossá vált, hogy az önkormányzatokkal szemben rövid idő alatt erőből nem lehet célt érni, valamint az egyházi ingatlantörvény módosítását - ekkoriban még egyértelműen - kilátásba helyező politikai pártok várható győzelmétől is tartaniuk kell, így a KDNP kívánságára - sajtóinformációk szerint a KDNP ennek függvényévé tette az 1993-as évre szóló költségvetés megszavazását - radikálisan megemelték az önkormányzatok kárpótlására rendelkezésre álló összeget, ami az 1993-as évben az ingatlan-visszaadások gyorsítására vezetett. 1994-re - ingatlanvisszaadás-ügyben - 4 milliárd forint lett az önkormányzatok kárpótlására szolgáló kompenzációs alap, ebből 3,6 milliárd már előre le volt kötve. (Miután a további hatmilliárdot nem szavazta meg a parlament, noha az emberjogi bizottság kormánypárti többsége Pálos Miklós javaslatára még megtette ezt.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

16-02-15.htm