Az alkotmánybíróság - több beérkezett keresetet, köztük az SZDSZ-ét és a PDSZ-ét összevonva, végül is kimondta egyfelől - egy paragrafus kivételével - az egyházi ingatlantörvény alkotmányosságát, másfelől az állami iskola semlegességét. Leszögezte ugyanakkor: "funkciómegőrzés az iskola egyházi iskolaként való továbbműködtetésével nem teljesülhet... Az államnak ... azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni - tényleges alternatívát kell biztosítania azzal, hogy semleges iskola látogatását lehetővé teszi, - e semleges iskola igénybevétele nem jelenthet számukra aránytalan terhet. Csak a konkrét eset körülményei alapján dönthető el, hogy mi minősül aránytalan tehernek." Az alkotmánybíróság álláspontja szerint "a semleges iskolát választóktól várható el kisebb áldozat." Megítélésem szerint ez a félmondat kulcselem a határozatban, mert a bizonytalan "aránytalan teher" fogalmának definiálását teszi lehetővé: azaz mindenképpen aránytalan a teher, ha a semleges iskolát választók nagyobb áldozatot hoznak, mint az elkötelezett iskolát választók. (Dabas-Sári persze azt mutatta: ez az értelmezés korántsem automatikus, sőt pl. a PDSZ alkotmánybírósági definíciót is igényel.)

Az alkotmánybíróság, mely hosszú távú célként a semleges állam és világnézetileg elkötelezett oktatás teljes szeparációját jelölte meg, úgy foglalt állást, hogy a jelenlegi átmeneti helyzetben "ha a vallásos nevelés csupán egyes osztályokban folyik, ezekre nem vonatkozik az állami iskola vallási semlegességének követelménye".

A közoktatási törvény 1993. februári változata - miután a világnézet-semlegesség elutasítása megdőlt - két módon kívánta az egyházi iskolaindítást segíteni, illetve az iskolaátadást - kárpótlás nélkül - lehetővé tenni. A szülők jogává kívánta tenni a lelkiismereti meggyőződésnek megfelelő iskolaválasztást: azaz gyakorlatilag közfeladattá tette ilyen iskolák létrehozásának segítését. Másrészt helyi népszavazásból eredő lakossági véleménynyilvánítás alapján kötelezővé kívánta tenni az önkormányzati iskola átengedését.

Az MKM az oktatáspolitikai vitában ezzel mintegy kommunikációs fölénybe került. Az a korábbi megállapítás, hogy egy egyházias kisebbség akaratát kívánja a kormányzat a semlegességet kívánó többségre kényszeríteni, tarthatatlanná vált. Az ellenzéknek és a szakszervezeteknek csak az a rendkívül nehezen kommunikálható érv maradt, hogy "lelkiismereti meggyőződés szerintinél" jobb a "lelkiismereti meggyőződéssel nem ellentétes" iskolaválasztási jog, illetve hogy még a népszavazási többséggel szemben is védeni kell az egyházi iskolát nem kívánó helyi kisebbség érdekeit, hiszen kisebb sérelem a hívőknek semleges önkormányzati, mint a nem hívőknek elkötelezett egyházi iskolába járni. (A lelkiismereti meggyőződés szerinti oktatást Rédly Elemér, a katolikus püspöki kar iskolai ügyekkel foglalkozó referense már értelmezte is: szerinte a szülőknek joguk van megtudakolni az önkormányzati iskolában tanító pedagógusok világnézetét, s hogy gyermekük tankönyvválasztását ellenőrizhessék, a kiadóknak kötelességük lenne az egyes tankönyvek világnézeti irányultságának feltüntetése...)

Hiába kísérelte meg a liberális ellenzék és a szakszervezetek a közvéleményt ezen érveknek megnyerni: a brutálisabb szembeállításokhoz szokott közvélemény ebben már nem érzékelte a világnézeti sérelmet. Az alkotmánybíróság instrukcióit általában követő, és az ÖTV-vel általában összhangba hozott oktatási törvény készítői "a semleges iskolát választóktól várható el kisebb áldozat" alkotmánybírósági félmondat akceptálására már nem voltak hajlandóak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

16-02-46.htm