A tétel ugyan fordítva nem áll - magyarán az egyházról szóló nézetek nem árulkodnak a szerző vallásról szóló nézeteiről, de e kérdésben sem szeretnénk az olvasót bizonytalanságban tartani. Eliade a vallási jelenségek "közös ősi, eredendő lényegét" megragadókat fenomenológusoknak nevezi, azokat pedig, "akik szerint a vallás kizárólag történeti jelenség", histórikusoknak. A francia-amerikai fenomenológus, Ricoeur egyértelműen kétféle interpretáló magatartást különböztet meg, a hermeneutikus megértőt, és a "gyanakvás iskoláját", akik kritikusok, redukcionisták és demisztifikálásra törekvők. (Eliade: 317) A szerző nem tagadja, hogy mindkét csoportosítás szerint inkább a második csoporthoz érzi magát közelebb, különösen, ha a "gyanakvók" eredeti listáját, melyen Marx és Freud egyaránt rajta van, a vallásszociológia-történet tanúsága szerint még Weberrel, Mannheimmel s más tudásszociológusokkal is kiegészíthetjük.

Ráadásul úgy véljük, hogy aki a vallástörténet efféle - Mannheim kifejezésével - relacionista értelmezését elutasítaná, az is elfogadhatja az egyháztörténet ilyetén értelmezését.

Elfogadhatja, mégpedig több okból:

Először is az egyház története szereplőit tekintve több ponton nyilvánvalóan egybeesik a politikatörténettel. Az a nyilvánvaló tény, hogy a püspökök-érsekek a középkorban világi nagyurak is voltak (sőt voltak olyan püspökök, akik nem is voltak papok...), hogy a modern korban főrendiházi, felsőházi tagként működtek, magától értetődővé teszi, hogy ebbéli tevékenységüket nem lehet függetleníteni a világi közegtől, amelyben működtek - az pedig egyszerűen rendszerelméleti kérdés, hogy ha egy szervezet bármely vonatkozásban függ szervezeten kívüli dolgoktól, akkor annak belső erőviszonyai és belső működése sem lehet független...

Másfelől, ha valaki a funkcionalista megközelítést kedvelné az érdek- és konfliktusközpontú megközelítéssel szemben, annak mindenképpen fel kell hívni a figyelmét arra, hogy a funkciók egymással összefüggenek (hiszen az egyházaknak valamiképpen meg kell osztaniuk személyi és anyagi forrásaikat a szociális, oktatási, hitéleti stb. funkciók között). Ha pedig a hitéleti-spirituális funkció függ az oktatási-funkció ellátásának körülményeitől, akkor közvetve az állami oktatáspolitikától is függ.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

16-37-35.htm