Kitűnik, hogy a magyar tanulók már 1870-ben is a gimnáziumi hallgatók háromnegyedét adták, s bár 1880-ban és 1890-ben néhány százalékot "leadtak" az egyébként a tanulók körülbelül tíz százalékát kitevő németségnek, arányuk a századfordulóra megközelítette, 1910-re pedig meghaladta a 80%-ot. E néhány százalék átmeneti elvesztését - egyelőre külön kutatások nélkül azzal lehet magyarázni, hogy az 1867 után Magyarországra áramló német és osztrák szakemberréteg gyermekei 1880-ban és 1890-ben iskoláskorúak. Mivel a szakemberek bevándorlása és családalapítása a nyolcvanas évek közepétől csökkent, a klasszikus német polgárság asszimilációja pedig nőtt, a századfordulón a statisztikai felmérések már azt mutatják, hogy a német tanulók aránya az 1870-es év szintjére esett vissza. A többi nemzetiséggel kapcsolatban sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy a gimnáziumi tanulók kimutatásánál az oktatásstatisztika nemcsak a szlovákokat vonta össze a ruténekkel (nyilván az utóbbiak igen alacsony abszolút száma miatt), ami csak kis torzítást okozott, hanem - ki tudja, miért? - a szerbeket is összevonta a horvátokkal, ami nagyobb baj, hiszen e két nemzetiség gyermekei együttesen elérték a tanulók egy százalékát. Az, hogy az elemzés itt mégsem hagyható abba, azzal magyarázható, hogy a fenti népszámlálási adatok szerint a horvát és a szerb lakosság - legalábbis a hetvenes és a nyolcvanas években - ugyanolyan eséllyel küldte fiúgyermekeit a gimnáziumba.

A szlovák-rutén tanulók aránya erősen, a románoké enyhébben hanyatlott a középiskolában. A román középosztály láthatóan erősebben tartotta az iskolázási versenyt. 1900 és 1910 között már nem is esett tovább a román tanulók száma. Ennek az volt az oka, hogy a századfordulótól megerősödött az erdélyi román burzsoázia, amely a gimnáziumba küldte fiait. Kérdés persze, hány román anyanyelvű diákot vettek számba magyarként. Az 1912/13-as tanévben 4307-en vallják magukat román anyanyelvűnek, de a "magyar anyanyelvűek" közül 2170-en tudtak románul. (MSÉ: 1913:273)

Tehát kétségtelen, hogy a nemzetiségek középfokú iskolázása nem javult sokat, sőt relatíve romlott. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy az iskolai adatszolgáltatáson alapuló nemzetiség sokkal kevésbé egzakt adat, mint a felekezet. Az is tény, hogy az aggregáció módja (pl. szerb-horvát összevonás) gyakorlatilag lehetetlenné teszi az adatok finomabb elemzését. Mind a felekezeti részvétel, mind pedig a nemzetiségi részvétel adatsorában ugyanakkor találunk két alapvető hibát. Az egyik hiba, hogy az adatok nem teszik lehetővé az alsó és felsőgimnáziumi népesség elválasztását. A másik hiba, hogy az egyre növekvő jelentőségű iskolatípusok az alreáliskola, a főreáliskola, a polgári, a kereskedelmi iskola, valamint a tanítóképző adatairól ezen az úton nem szerezhetünk tudomást. Az alábbiakban ezért kicsit más módszert követve szeretném kimutatni a felekezetiség hatását az iskolázottságra.

Az alsó-középfokú iskolázottság a felekezeti csoportokban

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

16-58-45.htm