A községi elöljáróságok időnként segítséget kértek a
főszolgabírótól, gyakran azonban a községi bírók nem kívánták vállalni azokat a
konfliktusokat, amelyek a legszegényebb, megfelelő ruhával sem rendelkező, vagy
beteg gyerekek szüleivel szembeni fellépésből keletkeztek volna. E kérdések
megoldását sem lehetett a messzi központból garantálni (Kelemen: 1985:87).
A községek és felekezetek viszonyában is változások
következtek be: az 1860-as évek végén lecsökkent a községi segélyezettek igen
magas aránya; a megyék ismert adatai szerint 25% körül állandósult a
tandíjakból eredő bevétel. Megnőtt az egyházak tagjaira kirótt hozzájárulás
mértéke: néhol elérte a közadó öt százalékát is (Kelemen: 1985:96; Kotnyek:
1978:19).
Nem arról van tehát szó, hogy a felekezetek tartják fenn -
valamely birtokállományukból - a népiskola-hálózatot, hanem arról, hogy
ugyanazon polgárok a hatvanas években még felekezetsemleges módon, a községen
keresztül, a hetvenes években már felekezetük tagjaként tartják el az
iskolákat.
Az eredetileg felekezet-semleges tanítóegyletek vezetésében
két irány küzdött: a mérsékeltebb önképzőköri, és a radikálisabb, amelynek élén
a Budai Tanítóegylet állt. Utóbbi a Magyarhoni Tanítóegyletek Országos
Szövetségének szervezésében jelenítette meg érdekeit. Ezt a VKM természetesen
sérelmezte, s 1873-ban a Belügyminisztérium (BM) be is tiltotta. Az 1870-es
évek végére az önképzőköri vagy segélyegylet dominanciájának ellentéte uralta a
tanítóegyesületek belső vitáit. A nyolcvanas években a kérdés ismételten
felmerült, egy szekuláris csoport meg akarta alapítani a felekezeten kívüli
tanítóegyesületet, ezt azonban ezen a néven a hatóságok nem engedélyezték.
Később a tanítóegyletek a megyei tanügyi lapokat a
tanfelügyelőségekkel és a tanítóképzőkkel együtt jelentették meg, s a magyar
oktatáspolitikai erőtérbe a tanítóegyesületek nyomásgyakorló csoportként, de
nem szakszervezetként illeszkedtek be. A tanügyi sajtó - Németországban tanult
tanítóképző intézeti tanárok szellemi hatására - kétfrontos harcot folytatott:
(Kelemen Elemér megfogalmazása szerint) egyrészt "a régi iskola népbutító
dogmatizmusa, másrészt a középiskola hatására a népiskolába beszűrődő
arisztokratizmus ellen" (Kelemen: 1985:134).
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA
Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi
Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet
szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető
oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt:
(https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)
E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.
17-07-38.htm