2. Megváltozik a kötelezés címzettje. Az oktatással kapcsolatos kötelezettségek eredetileg rendszerszerűen az egyházi igazgatást terhelték, illetve - nem rendszerszerűen, de esetileg - konkrét magántulajdonosokat, pl. birtokosokat. A világi közigazgatásnak legfeljebb az volt a kötelezettsége, hogy az egyházak iskolaállításának szabadságát védje, illetve a - szintén felekezeti paraméterek alapján meghatározott - tilalmakat érvényesítse. A 18. század új tendenciája, hogy a világi közigazgatás - részben a megye, részben a központi állami hivatalok, részben a dekoncentrált hivatalok - rendszerszerű feladatot kapnak az oktatásügyben általában, a községek és a birtokosok pedig az iskolafenntartásban. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy olyanoknak is kötelességévé válik az oktatással foglalkozni, akik ezt korábban nem tették: anyagi erőforrásaik, hivatali munkaidejük meghatározott hányadát az oktatásra fordítani. Akár egyetértenek azzal, hogy az oktatás az ő dolguk is, akár nem - akár egyetértenek az általuk fenntartandó-behajtandó oktatási feladattal, akár nem. A hivatalnokot e jogszabály attól függetlenül kötelezi oktatásigazgatási tevékenységekre, hogy állami alkalmazott-e ő, vagy sem, a birtokost attól függetlenül, hogy adófizető-e, vagy ősi jogon adómentes. Másfelől pedig: a polgároknak és az iskolafenntartóknak kötelességévé válik, hogy olyanoktól fogadjanak el oktatással kapcsolatos instrukciókat, akiknek a tradicionalitásban semmi közük nincsen az oktatáshoz.

3. Megváltozik a kötelezés tárgya. Eredetileg az iskola-fenntartásra, tanítótartásra kötelezett az állam - tehát az oktatási kínálat biztosítására -, most viszont az iskolábajárásra, azaz az oktatás igénybevételére.

Világosan kell látnunk, hogy a tankötelezettség létrejöttének ebben az átmeneti fázisában a törvény betűje szerint a szülő köteles ugyan a tankötelezettséget teljesíteni, de a valódi kötelezett a helyi (megyei) hatóság. A megyei hatóságnak kell eldöntenie, hogy annak érdekében, hogy területén a tankötelezettség teljesítve legyen, milyen szankciókat alkalmazzon a szülőkkel szemben. Az állam egyelőre a helyi hatóság mérlegelési lehetőségeit terjeszti ki, amikor az oktatás kötelezővé tételére, a nem teljesítőkkel szembeni büntetések kiosztására is feljogosítja. Ez a közvetítő fázis, tehát hogy a község jogot kap arra, hogy kötelezővé tegye az oktatást a tankötelezettség bevezetésével mindenütt - pl. a két generációval későbbi Angliában is - megtalálható.

A fenti okfejtésből talán világos, hogy az iskoláztatás-tankötelezettség kérdéskörében, az iskolaszervezés-iskolafelügyelet kérdéskörében több síkon egyidejűleg zajlik le a paradigmatikus fordulat. A valóság azonban sosem ennyire tiszta. A "múlt erői" - mint annyi más tekintetben is - az 1810-es évektől visszatértek, s az iskolafenntartás-tankötelezettség értelmezésének egy sajátosan kombinált - részben tradicionális-konfessszionális, részben modern-bürokratikus megvalósítását terjesztették el. A helytartótanács 1813. évi 3424. számú rendelete szerint a lelkészek feladata, hogy a fiúkat még nyáron is iskolábajárásra szorítsák, s ehhez szükség szerint a megyei hatóságok segítségét is biztosították nekik.

Az 1848-as - Eötvös tollából származó - javaslat az eddig (az országgyűlés 1839/40-es tervezete ill. az 1845-ös helytartótanácsi rendelet előkészítése során) felgyűlt kötelezettséggel kapcsolatos problémákban kivétel nélkül állást foglalt - egészen egyedülálló produkcióval úgy erősítette volna meg a tankötelezettséget és az elemi iskola modernizáló funkcióit, hogy minden lehetséges kérdésben figyelembe vette az országlakosok érdekeit. (Eötvös: 1976:303)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-08-41.htm