A fenti dokumentum aláírói Ortutay, Losonczy Géza, Justus Pál és Darvas József voltak.

Az 1947-es értekezleten tehát folytatódott az egyház igazgatási-politikai-ideológiai befolyásának csökkentése, de tételesen még itt sem szögezték le a teljes körű államosítást mint közvetlen programot. 1947 júliusában Alexits György államtitkár politikai kísérletet tett: az általános iskola továbbfejlesztéséről szóló rendeletben mintegy mellékesen alapvetően korlátozni kívánta az egyházi iskolák autonómiáját: kötelezte a különböző jellegű iskolák együttműködését, megtiltotta az általános iskola és a középiskola közös igazgatás alá vonását (ez ugyanis a felekezeti középiskolai elit döntő befolyását jelentette), kötelezte a szülőket, hogy lakóhelyükön járassák általános iskolába gyermekeiket. Az általános iskolai igazgatók kinevezését jellegüktől függetlenül a tanügyigazgatás kezébe adta (90000/1947 VKM; Köznevelés: 1947. 14. sz.). Miután Mindszenty kifejezetten rákérdezett, hogy vonatkozik-e annak tartalma az egyházi iskolákra, Ortutay 1947. július 31-i válasza szerint a rendelet az ő távollétében jelent meg, s átdolgozására lépéseket tesz. Kijelenti, hogy az 1945-ös általános iskolát létrehozó rendelet az "egyházak iskolaállítási és iskola-fenntartási jogát, valamint a tanítás és tanulás szabadságát nem kívánta érinteni. Ezeken a történeti jogokon magam sem kívánok rendeleti úton változtatni." (XV-36 1947-3132). (Kiemelés tőlünk)

Az államosítás legközvetlenebb előtörténetének elemzésekor Balogh Margit és Knausz Imre tanulmányához utaljuk az olvasót. A két szerző - az egyházi levéltárak, illetve a kommunista párt anyagai alapján alapvetően arra a következtetésre jut, hogy itt mindenekelőtt a kommunista párt - semmilyen belső erővel nem törődve viszi keresztül az államosítást, s így az egyházi iskolák államosítása valójában nem - vagy nem elsősorban a közoktatáspolitika konfliktusmezejébe, hanem az egyházellenes harc konfliktusmezejébe tartozik. Kitűnő tanulmányuknál elemzésünk csupán annyival szeretne többet nyújtani, hogy bizonyítani kívánja: akárcsak a hómani reformoknál, itt is a tanügyigazgatás önmozgása, az oktatási szférán ("mezőn") belüli erőcsoportok versengése fonódott össze a megfelelő nagypolitikai céllal.

Az államosítás közelebbi előtörténete 1948 elején kezdődik, amikor tanügyigazgatás és a pártpolitika gyakorlatilag egyszerre napirendre tűzte a községi iskolák és a törpe- vagy töredékiskolák államosításának kérdését. 1948. február 5-én az Országos Köznevelési Tanács teljes ülésén Ortutay Gyula bejelentette, hogy a minisztériumnak foglalkoznia kell a községi iskolák államosításával, hiszen "a legtöbb helyen egyenesen tarthatatlan a helyzet a felszerelés, a tanítási módszer, a gyermekek ellátása, gondozása és ellenőrzése szempontjából" Az MKP köznevelési bizottsága ekkoriban már egyértelműen túl kívánt lépni a törpeiskolák ügyén, egy szélesebb iskolaállamosítási akció irányába. Az ülésen valóban határozat született arról is, hogy ki kell dolgozni "a népiskolák és általános iskolák egészének államosítási tervét". A terv kidolgozására bizottságot küldtek ki, melynek tagjai Alexits György a VKM államtitkára, Angyal János, Benkő Gyula a VKM osztályvezetői, Lukács Sándor és Mérei Ferenc a Székesfővárosi Lélektani Intézet vezetői lettek. A testület két hét határidőt kapott. Ugyanezen az ülésen határozat született arról is, hogy a tanítóképző intézetek szerepét rövidesen az állami pedagógiai főiskolák vegyék át - írja Balogh Margit. Nem véletlen, hogy a kommunistáktól a megbízást a kemény tanügyigazgatás emberei, illetve a tanítói vezetésű szakszervezet kapja. A tárca és az egyház konfliktusa is igen kemény.

Még nem születik meg a legfelsőbb szintű kommunista döntés, amikor Ortutay Gyula - akit alacsonyabb szintű kommunista vezetők nyilván nem instruálhattak - erélyesen lép fel a Kisgazdapárt 1948. áprilisi gyűlésén: "Senki ne játsszék a tűzzel, és senki ne kergesse a magyar népet teljesen hazug és méltatlan ürügyeken érzelmi és sértődési politikába! Ne adjanak száz és százezer magyar anyának töprengő gondot, hogy valóban beírathatja-e fiát az "istentelen" állami iskolába. Az állami iskolák elleni agitációs hajsza veti fel a felekezeti iskolázás kérdését úgy, hogy felvetőinek majd elmegy a kedve végleg ezektől az agitációs gyalázkodásoktól" (Ortutay: 1978:11). A miniszter azt is mondta, hogy a történelmi fejlődés menete szerint "az egyházak kezéből fokról fokra az állam veszi át az iskolázást, és fontos feladatává teszi az oktatás ügyét. Ahol a "szabad egyház - szabad állam" gondolat érvényesül, ott az állam a felekezeti oktatást nem vállalja, vagy pedig teljes egészében megszünteti az iskolák felekezeties jellegét" (Kis Újság: 1948. április 20.). A kisgazdapárt ekkor még nem határozza el az iskolák államosítását, de Ortutay fenyegető hangját már senki nem hurrogja le. A kultuszminiszter tehát készen áll az elhatározó lépésre, ehhez azonban egy miniszter, egy tárca befolyása kevés, sőt egy párt - a kommunista párt - befolyása is kevés.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-53-37.htm