Először is figyelemreméltó, hogy Rákosi Mátyás 1946-os beszédében az angol (tehát nem a szekularizált francia vagy a szovjet!) példára hivatkozva pendítette meg a kötelező hitoktatás eltörlését, hogy a Szabadság vezércikke már az iskolán kívüli fakultatív hitoktatás mellett foglalt állást. A megfogalmazódó felekezeti válaszok a teológiai alapon álló teljes elutasítástól, melyet akkor még Mindszenty mellett Ravasz is képviselt, a népszavazás felvetéséig (hódmezővásárhelyi lelkészkonferencia) (Fürj: 1990:115) terjedtek.

Az MKP-kongresszus ugyan levette a napirendről a fakultatív hitoktatás kérdését, de az állam és egyház iskolapolitikai konfliktusa révén újra és újra szóba került az. 1947 elején a kisgazdapárt kezdeményezte a fakultatív hitoktatást. Minthogy a hagyományos frontok átrendeződését jelzi, szimbolikus erejű, hogy Ravasz református püspök az Új Ember katolikus hetilapban adott 1947. március 2-i interjúban hozza szóba a kötelező hitoktatást. Ravasz itt már elképzelhetőnek tartja, hogy az ezt nem kívánó szülők gyermekeit az állami és községi iskola mentesítse e kötelesség alól. (Az elképzelés szerint tehát a hitoktatás alól kell különböző módon felmentést kezdeményezni. Nem merül fel, hogy az iskolarendszer nagy részét jelentő felekezeti iskolákban, az egyiskolás - de felekezeti iskolás - településeken is fakultatív lehetne a hittan.) A minisztériumi változatból kitűnik, hogy a felmentett tanulók számára általános hit- és erkölcstant kellett volna szervezni (Dokumentumok: 572). A törvényjavaslat szerint a fakultativitás az egyházi iskolákra is kiterjed. A fakultatív hitoktatásról szóló javaslatot a miniszter meg kívánta ismertetni az egyházi iskolák tantestületeivel s a szülőkkel is, ami jelentős konfliktusokhoz vezetett.

A kötelező hitoktatás elleni harcban olyan vezető kommunista értelmiségiek, mint Losonczy Géza, és liberális-radikális értelmiségiek kerültek egy frontra. Ortutay, aki a fakultatív hitoktatás kisgazdapártbeli kezdeményezéséért kapott a baloldaltól kultuszminiszteri tárcát, rendkívüli határozottságról tett tanúságot, amikor a tiltakozó akciók ellenére készítette el a törvényjavaslatot. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy be volt-e avatva abba, hogy a koalíció visszakozni fog. Másfelől az sem érdektelen, hogy a katolikus püspöki kar elmarasztalta a legfontosabb kisgazda politikusokat, Balogh pátert és Varga Bélát azért, hogy nem követték a püspökkari instrukciót a kötelező hitoktatás védelmében. Balogh a csanádi püspöktől külön megrovást is kapott, mert a fakultatív hitoktatás mellett nyilatkozott (Gergely: 54). Megjegyzendő, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök az Ortutay-Losonczy-Justus-Darvas-bizottság egyházpolitikai javaslatát ugyan nem fogadta el - de a javaslaton belül a fakultatív hitoktatás bevezetésével egyetértett (Fürj: 1990:117).

A református egyház - egy vezércikk tanúsága szerint - a Ravasz-féle értelemben vett "fakultatív" hitoktatáshoz ekkor már hozzájárulását adta volna - az evangélikus álláspont viszont egyértelműen elutasította a hitoktatás rendjének megváltozását. S hamarosan a Református Zsinat is visszakeményített, leszögezvén, hogy amikor a szülő a gyermeket megkereszteltette, neveléséről döntött. "Ezáltal a gyerek az állam törvényei szerint a református egyházhoz tartozik, az ő számára tehát a hitoktatás nem fakultatív." A protestáns álláspont sem különült el világosan a katolikustól, sőt látványos együttműködési lépések történtek. (E lépések közül nem került nyilvánosságra, hogy a református főgondnok 1947-ben levelet írt az Actio Catholica főigazgatójához, melyben a reformátusok harckészségét és alkalmazkodását ígéri a katolikusok részéről "adandó haditervhez" (Id.: Fürj: 1990:120). Mindenesetre a koalíció a vallásoktatás fakultatívvá tételét levette a napirendről, ezzel is megkönnyítendő a kisiskolákra már ekkor, az egész rendszerre 1948 elején eldöntött államosítást előkészítő állam-egyház tárgyalásokat, illetve a felekezeti iskolai tanítók bevonását az egyházellenes propagandába.

Fontos tény ugyanakkor, hogy Ortutay, aki az egész történetet a kisgazdapártban elindította, nem mondott le miniszteri megbízásáról. (A 19. század bajor, belga, holland stb. állam-egyház konfliktusai az állam visszavonulása esetén általában a miniszter lemondását váltották ki.) A református egyházzal folyó 1948 tavaszi (az iskola-államosítást előkészítő) tárgyalásokon Ortutay - az egyház külön kérése nélkül - megígéri (és a megegyezés szövegébe beveteti) a kötelező vallásoktatás megőrzését. Az állam képviselői még azt is kijelentik Révész püspök aggodalmára válaszul, hogy a tanítónak nem áll jogában a hitoktatás tanítása elől elzárkózni. Az egyházak vezetői tehát azt gondolhatták, hogy az egyházi tulajdont képező egyházi iskolarendszer feladásáért cserébe megőrizhetik a kötelező hitoktatást. E jelenséggel kapcsolatban a történetírás és a politikai publicisztika általában az egyházak megtévesztésének kétségtelen tényét emeli ki - mondván, az állam és a kommunista párt vezetői már az ígéret megtételének pillanatában tudták, hogy ígéretüket nem fogják betartani. Noha ez az alapvető értékelés igaz, két megjegyzés mégiscsak ide kívánkozik.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-57-01.htm