3) Bizonyítandó azonban az is, hogy valóban egy világnézet üldözéséről van-e szó. Ugyanis valószínű, hogy valójában a társadalom egyik szerveződési módja, tudniillik az "egyházközség" irritál egy totalitárius (vagy arra törő) hatalmat. Közismert, hogy szinte minden társadalmi szerveződési formát felszámoltak, még azokat is, amelyek teljesen apolitikusak, vagy világnézet-semlegesek lévén az egyházaknál, illetve az iskolai hitoktatásnál nyilvánvalóan kevésbé álltak szemben a rendszer deklarált világnézeti céljaival.

4) Bizonyítandó, hogy a belátható időn belül való marginalizálást célul kitűző üldözésről van-e szó. Ugyanis valószínű, hogy az első pillanattól kezdve nemcsak a "furkósbot", hanem a "mézesmadzag" is készenlétben áll: hogy az elsődleges cél az egyházaknak a rendszer szolgálatába állítása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egyáltalán nem a szovjet minta másolásáról van szó: a Szovjetunió történetének első évtizedeiben a Párt semmilyen "közösséget" nem vállalt az egyházzal, s nemcsak az egyház társadalmi jelenlétét, de a tényleges hitéletet is korlátozni igyekezett, templomokat záratott be, stb. Történetünk idejére is csak "az orosz haza védelme" a párt és az egyház közös ügye. Magyarországgal ellentétben a Szovjetunióban a "szocializmus építése", az "ötéves terv céljainak elősegítése" nem tartozik az egyház - az állam által kijelölt - "feladatai" közé.

***

1949-ben tehát a magyar társadalom a hitoktatás fakultatívvá válásával találkozhatott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1949. szeptember 6-ai végrehajtási utasítása értelmében a szülőknek szeptember 15-ig kellett - írásban vagy szóban - nyilatkozniok arról, hogy kívánják-e gyermekeiket vallásoktatásban részesíteni. Tomka Miklós adatai szerint ebben az évben a szülők nyolcvan százaléka beíratta gyerekét hittanra. A végrehajtási utasítás azt is rögzítette, hogy a vallásoktatás költségeit az állam fedezi (TVRGy. 1949. II/2. 1260.).

A fakultatív vallásoktatás bevezetése érthetően nagy visszhangot keltett az egyházi sajtóban. Rónay György "Munka és imádság" c. cikkében többek között azzal hangsúlyozta a katolikus szülők felelősségét, hogy kijelentette: hitoktatás nélkül senki nem válhat igaz katolikussá. (Nehéz: 1986) Az evangélikusok lapja arra mutatott rá, hogy "Meggyőző­désünk szerint a törvény jogot adott a szülők kezébe, s a joggal élni lehet. Sőt, a joggal élni kell. A vallástanítás jogával élni pedig minden hívő számára természetes. Nehézségeink lesznek. Technikailag nehezebb lesz papi erőkkel ellátni az iskolai vallásoktatást. De vannak gyülekezeti munkásaink is. És van gyermek-Biblia-kör. És van keresztyén család! Az egyház el fogja végezni a dolgát minden ereje és képessége szerint. És Isten meg fogja áldani a szabad vallásoktatást, ha a szülők is megtették a magukét, megteszik a magukét, s ha a szülők tudnak imádkozni. És főképp, ha a szülők tudnak keresztyén családokat alkotni. És tisztelnünk kell azok lelkiismereti szabadságát, akik most nem íratták be a gyermeküket a vallásoktatásra. Ezek persze továbbra is a missziónk hatáskörében vannak" (Evangélikus Élet: 1949. szeptember 18.).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf )

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-58-04.htm