Lényegében hasonló szellemben írt a fakultatív vallásoktatás bevezetéséről az izraelita sajtó is: "Most próba előtt állunk. Ez a rendelet ma kényszerít bennünket, amit e nélkül is már régen meg kellett volna csinálnunk: ki kell fejteni összes belső erőinket. Nem ülhetünk tétlenül arra várva, hogy a kormányzat majd odakényszeríti a gyermekeket a hittanórákra. Nekünk kell odavinni őket és aztán ott is tartani őket. Ez a munka minden zsidó erőt igénybe vesz, de megéri, mert pontosan mindenről van szó. Nem kétséges, hogy ezt megérti minden zsidó szerv és minden zsidó ember, és teljesíteni fogja kötelességét. Így új fejezet fog kezdődni a hitoktatásban. Ez a fejezet szerves folytatása lesz a réginek: zsidó lesz, fakultatív lesz" (Új Élet: 1949. szeptember 8.).

Bereczky Albert református püspök viszont már előre lát valamit abból, hogy a fakultatív vallásoktatás kereteket, ill. ürügyet fog biztosítani a pártállam és az egyház közötti politikai harc folytatásához: "Óvni akarom egyházunkat, elsősorban annak felelős szolgáit, gyülekezeti és vallásoktató lelkészeit olyan magatartástól, amely a vallástanítás új rendjét politikai agitációra váltja át" (Szabad Nép: 1949. október 14.) (In: Nehéz 1986 144-145.).

Egyébként - még ha ennek nem is tulajdonítunk különös jelentőséget - figyelemreméltó, hogy a 4288/1949 ME megkövetelte, hogy a hitoktatók és egyébként a kongruás papság is a közalkalmazottakhoz hasonlóan letegye az esküt a Magyar Népköztársaság Alkotmányára. Az Alkotmányban közismerten szerepeltek nemcsak az állam és egyház elválasztására, hanem pl. a családjogra vonatkozó olyan szabályok is, amelyek nyilvánvalóan szemben álltak a katolikus egyház tanításaival.

Az 1950-es párthatározat

A következő hónapok során a katolikus egyház és a hatalom közötti konfliktus elmélyült. Ez vezetett az 1950-es, Révai József keze nyomát viselő párthatározathoz, amely "a klerikális reakció elleni harcról" szólt. A "klerikális reakció" - egészen pontosan a katolikus püspöki kar - tevékenységét "elemző" 1950 június 1-i határozat azok közé a politikai dokumentumok közé tartozik, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem vettek részletes elemzés alá. Korábban - mondjuk 1989 előtt - azért nem, mert a történetírás az ötvenes évek elején kibontakozott diktatórikus politikai gyakorlatot tette bírálat, illetve elemzés tárgyává, s a kor frazeológiájának megfelelően e határozat eszmei tartalmát egyszerűen a "szektás dogmatikus" jelzővel illette.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-58-20.htm