A KV-határozat harmadik rétege a papságnak üzen. Megélhetést és együttműködést ígér a népi demokráciával együttműködőknek és represszióval fenyegeti az együtt nem működőket. Vindikálja a főkegyúri jogot, azaz a püspökkinevezésekbe való állami beleszólás lehetőségét. A határozatot azonban nem követi azonnal a rendelet. A határozat egyik következménye a hitoktatás, illetve az állammal való szembenállás tömegerejének számító szerzetesek és apácák kitelepítése. A határozat másik következménye a papi békemozgalom elindítása. A határozat "mézesmadzagként" szolgáló üzenetei, a durva államigazgatási lépések, az egyházpolitika által szorgalmazott kiépülő potenciális alternatív hierarchiától való félelem, s a katolikus püspöki karon belüli folyamatok együttesen vezetnek az 1950. augusztus 30-i, az állam és a püspöki kar közötti megállapodás aláírásához.

Az 1950-es rendelet

Furcsa mód az 1950. szeptember 15-i VKM rendelet bizonyos értelemben folytatta a kötelező hittan idején megszokott szabályozást. Ugyanis a hitoktatók helyzetét teljesen az egyéb fakultatív tárgyakkal kapcsolatos analógia alapján rendezte. Önálló hitoktató látja el a vallásoktatást azokban a városokban (községekben) illetve iskolákban, amelyekben a vallásoktatással járó heti elfoglaltság eléri az illető iskola más nevelői részére megállapított kötelező heti óraszámot. Az önálló hitoktató a vallásoktatást főhivatásként végzi és ezen a foglalkozáson kívül egyéb állandó foglalkozása nem lehet. Az önálló hitoktató a 8250/1948. (VIII. 1.) számú Kormányrendelethez fűzött 4. számú táblázat szerint tiszteletdíjban és családi pótlékban részesül; társadalombiztosítás és szabadságidő szempontjából a közszolgálati alkalmazottakhoz hasonló besorolást élvez. Az óradíjas hitoktató az általa megtartott órák száma szerint részesül díjazásban: óradíja megegyezik az illető iskolában működő nevelők részére megállapított óradíj mindenkori összegével. Lelkészi jövedelem-kiegészítésben részesülő egyházi alkalmazottak részére a vallásoktatásért díjazás csak a heti nyolc órán felüli megtartott órákért fizethető.

Új volt a szabályozásban, hogy a megyei tanácsok (fővárosi tanács) végrehajtó bizottságai kötelesek lettek a vallásoktatásra jelentkező tanulók létszámát városonként (községenként) és iskolánként, valamint vallásfelekezetenként részletezve minden év szeptember hó 15. napjáig a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni. Ez államigazgatási szempontból területi értelemben is a VKM-be koncentrálta a különböző felekezetű népesség hittanjárásával kapcsolatos adatokat. A helyi hatalom számára pedig lehetőséget biztosított, hogy bepillantást szerezzen az egyes iskolák helyzetébe. (Nyilvánvaló, hogy az iskolák jutalmazásakor éppúgy egzakt mérőszámként működött a hittanosok számának változása, mint pl. a lemorzsolódás csökkenése.)

Teljesen új volt a szabályozásban és ellentmondott a magyar oktatáspolitika több évtizedes hagyományának, valamint az állam és egyház szétválasztása 1949-es alkotmányban deklarált elvének is, hogy az önálló hitoktatót és az óraadó hitoktatót az illetékes egyházi hatóság javaslata alapján a megyei tanács (Budapesten a fővárosi tanács) végrehajtó bizottsága bízta meg. Figyelemre méltó, hogy míg a többi pedagógusi megbízás a tanácsrendszerben helyi szinten volt, addig a szabályozás a politikailag jobban kézben tartható és áttekinthetőbb megyei szintre tette a hitoktatók megbízását. Önálló és óraadó hitoktatói megbízást csak olyan személynek lehetett adni, aki a hitoktatáshoz megkívánt szakképesítéssel rendelkezett. A szakképzettség fennforgása kérdésében vita esetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntött. Ez az elem is azt jelzi, hogy a hitoktatás integráltsága, állami kontrollja a fakultatívvá tétel ellenére tulajdonképpen növekedett.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-59-23.htm