Az év végén a VKM elrendelte (1117-10-1/950), hogy a hitoktatási órákon csak a beíratott tanulók lehetnek jelen. Az ellenőrzés és a be nem íratott tanulók hittanórától való távoltartása az igazgató feladata lett. Utóbbi rendelkezés növelte a "háborús állapotot" a hittan körül. A nyomás hatására a nagyegyházak elkezdtek tájékozódni abban az irányban is, hogyan lehetne a hittant a templomokba átmenekíteni. 1951 tavaszán Czapik Gyula egri érsek körlevele közölte, hogy a VKM hozzájárult a bérmálási és első szentáldozási előkészítés templomban történő végzéséhez. (Az előbbi egyhónapos, utóbbi kéthónapos, összesen tehát 8, illetve 16 órás vallás-oktatást jelentett.) A helyi tanácsok azonban úgy intézkedtek, hogy az csak az iskolai hittanórák keretében végezhető. Czapik arra utasította a lelkipásztorokat, hogy állapodjanak meg a tanáccsal. Úgy tűnik a tanácsok keretei között kialakult egy olyan igazgatási csoport, amely az ellenőrizhető hitoktatás iskolában tartásában volt érdekelt. Az egyházügyi hivatalnoki rendszer kiépülésével mindez kikerült a tanügyigazgatás alól. Az 1220-39-2/1951. III. KM rendelete közölte a megyei osztályokkal, hogy az ÁEH megbízottja jogosult az iskolai hitoktatás ellenőrzésére.

Czapik - templomi hitoktatásra felszólító körlevelében - hangsúlyozta, hogy rendszeres kikérdezéssel végzett - "igazi, hagyományos" - hitoktatást csak iskolaépületben szabad tartani.

A reformátusoknál Patakfalvy László a református iskolák "önkéntes" átadásának vitáját szerette volna felhasználni arra, hogy a hitoktatást az egyes egyházközségek kezébe visszaszerezze. Ez valójában azt jelentette volna, hogy vonuljon ki az iskolából a templomba. Ezt az állam ellenállására hivatkozva a jelenlévő egyházi vezetők nem támogatták. (Mint mondották, 1948-ban, amikor ezt Bereczky felvetette és a püspökök elutasították, erre még lehetőség lett volna, sőt az akkor állami oldalon ülő Kiss Roland szerint ebbe az állam bele is ment volna (Egyház és Világ: 1990:13-16).

A "hittanhelyzet" alakulása

A hittan fakultatívvá válását követően a hittanra járás természetesen csökkenni kezdett. Tomka Miklós adatai szerint 1949-ben - a fakultativitás első évében - még 80%-os volt a részvétel. (Tomka: 1991:32) A tény, hogy az 1950-51-es tanévben az általános iskolásoknak még 72%-a járt hittanra, nagy belső különbségeket takart. Vasban, Győrben pl. 72%, Csongrádban 24%, Budapesten viszont csak 9,8%, a hittanra járók aránya. (Gergely: 1995:142) Az utóbbi egyébként kerületenként erősen változik. Legmagasabb volt a jelentkezők aránya a III., XIV., XVIII. és XIX. kerületekben, ahol a tanulóknak 20%-a óhajtott hitoktatáson részt venni, a legalacsonyabb a VIII., XV. és XVII. kerületben, ahol az arányszám 3% körül mozgott (Források: 49). A vidék és Budapest közötti nagy különbséget Gergely Jenő azzal magyarázza, hogy Budapesten többen és erősebben függtek az államhatalomtól (Gergely: 1997).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

17-59-54.htm