A hatvanas évek elejének pedagógiai tankönyvei és pedagógiai szakirodalma a világnézeti nevelést elsősorban a vallásos neveléssel szemben határozta meg. A vallásellenességet ez a pedagógiai felfogás az egész nevelési folyamat egyik lényegévé tette. Mindez egy olyan oktatási rendszerhez illeszkedett, ahol a "nevelésnek" deklaráltan nagyobb volt a "becsülete", mint az "oktatásnak", az oktatásirányításban nagyobb volt az általános tanulmányi felügyelők befolyása, mint a szaktárgyi szakembereké. Az oktatási rendszernek nem volt feladata alkalmazkodni a jelen társadalmi valóságához, hiszen abból kellett kiindulni, hogy a ma iskolába járó gyerekek már a kommunizmus idején lesznek felnőttek. (Lásd pl. Halász, Setényi.)

A hatvanas évek közepén azonban nyilvánvaló fordulat következik be. Jelen tanulmányom nem kíván részletesen vitatkozni Mészáros István Ateista nevelés című könyvével, és a Kimaradt tananyag című háromkötetes monográfiájával, de úgy vélem, hogy a folytonosság az ott idézett dokumentumok alapján sem igazolható, nemhogy az 1948-1989-es időszak, de még az 1958-1972-es időszak vonatkozásában sem.

A hatvanas évek közepétől ugyanis az iskolában megnövekszik az egyes szaktárgyak súlya, a tantárgy-pedagógiák becsülete, azt is mondhatjuk, relatív autonómiája. A történelem, a fizika, a biológia tanítása természetesen továbbra is része a világnézeti nevelésnek, de immár nem csak annak a része, hanem saját tudományos paradigmája által is determinált. Pontosan ennek, vagyis az iskolai tantárgyak meginduló "dezideológizálódásának" nyilvánvaló következménye a "Világnézetünk alapjai" című középiskolai tantárgy kísérleti (1965), majd az arra felkészült helyeken véglegesnek szánt (1969) bevezetése. (Lásd Pedagógiai Szemle 1968-as évfolyama.) Elkülönült világnézeti tárgyra csak akkor lehet szükség, ha az oktatási rendszer egésze már nem egyetlen hatalmas világnézeti nevelés, hanem sokféle tudományág ismereteinek és sokféle nevelési hatásnak az összessége. E szaktudományosság hatása olyan erős, hogy még a világnézet-oktatók egy része is filozófiatörténet-oktatássá akarná alakítani a tárgyat. A tárgy kezdeményezői ezt a törekvést elhárították, amire véleményünk szerint két okuk lehetett: 1) tarthattak attól, hogy a szintetizáló jelleg ezzel megszűnne; 2) tarthattak attól, hogy egy ilyen tárgy esetében nem a pozitív összefüggő világkép, az egyetlennek hitt tudományos világnézet bemutatásának szakmai koherenciája, a korábban tanult ismeretekkel való tantárgyi koncentráció lesz a cél, hanem ismét azoké lesz a szó, akik egyik vagy másik világnézet bűnös ill. téves mivoltának bemutatásában jeleskedtek, jelezvén konfliktust ott, ahol a Párt már régen nem akart konfliktusokat generálni.

A "világnézetünk alapjai" bevezetése, tehát nem folytatása a hatvanas évek elején "dúló" monolit világnézeti nevelésnek, s ezen kívül - ebben is vitám van Mészáros Istvánnal - már csak azért sem tekinthető valamiféle "materialista hittanoktatásnak", mert a tanulmányok végén, összefoglaló jelleggel szerveződik - ilyen értelemben "a világnézetünk alapjai", mint 18 évesek számára szervezett tárgy nemcsak a leginkább általános iskolában zajló iskolai fakultatív hittannak nem konkurense vagy ellenpontja, hanem a többi gyermekkori vallási hatásnak sem. A "Világnézetünk alapjai" tantárgy - a hatvanas évek végéhez adekvát világnézeti nevelési forma - nem is nevezi meg a vallásos világnézetet kitüntetett ellenfélként. Ellenfele már nem a vallásosság - a korábbi rend -, hanem az "új világ", az ideológiai bizonytalanság, "káosz", mely a legkülönbözőbb szellemi áramlatok által befolyásolt tinédzserek világképét jellemzi. (Emlékezzünk vissza, az 1965-ös párthatározat is szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy a vallásosság elvesztése még nem azonos a marxista világnézet felépülésével.)

A vallás értelmezésében és a világnézeti nevelésben már lezajlott fordulatot utólag erősíti meg, s teszi lényegében hivatalossá az MSZMP KB Aczél György vezette Agit-Prop. Bizottságának - az egyházpolitika kapcsán már idézett - 1970. április 14-i határozata. E szerint a vallásellenes propagandát "fokozatosan a marxista- leninista világnézet pozitív és polemikus formában történő megvilágításává kell átalakítani" (id.: Mészáros: 1994:111). Az 1972-ben egy PB ülésen mondott Aczél-referátum bizonyos baloldali fordulatot tükröz. "Az eddigieknél nagyobb eredményeket kell elérnünk abban, hogy az iskolai tananyag egésze marxista világnézetünket közvetítse." Ez a követelmény az iskola egészének reideologizálását jelentette. Mindez szoros összefüggésben állt - ahogy az egész 1972-es párthatározat is - a reformmal szemben kibontakozott támadásnak, mely végül magát Aczélt is félreállította. (Persze nem a feledésbe, hanem csak a miniszterelnök-helyettesi pozícióig.) (Révész)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-11-55.htm