"1. Ahol a templom valamilyen oknál fogva nem alkalmas - elsősorban fűtési lehetőség hiánya miatt - a hitoktatás folytatására, ott a plébánia, illetve lelkészség épületében a megyéspüspök engedélyével tartható.

2. A plébániákon, illetve lelkészségeken hitoktatóként az iskolai vallásoktatáshoz megkívánt alkalmassággal rendelkező személyek működhetnek a megyéspüspök külön engedélyével és személyes felelősségvállalásával.

3. A plébániai hitoktatásra egyebekben az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a templomi hitoktatás egységes szabályozásáról szóló 1/1974. számú rendelkezése érvényes."

Az alulról bejelentett igények alapján a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai elkészíttették a plébániai hitoktatás engedélyezésére javasolt, és a vallásoktatás végzésével ott megbízni kívánt hitoktatók névsorát, javasolt helyek jegyzékét, és azt a Katolikus Püspöki Kar elnökének útján eljuttatták az Állami Egyházügyi Hivatalhoz. Az Állami Egyházügyi Hivatal a megyei (fővárosi) tanácsok illetékeseivel megvizsgálta "a kérések indokoltságát" és a javasolt hitoktatók "személyének alkalmasságát." E vizsgálat alapján értesítette a megyei (budapesti) tanácsi szerveket és ezzel egy időben a Katolikus Püspöki Kar elnökét, hogy a megyéspüspökök mely plébánián és a hitoktatók részére adhatnak engedélyt plébániai hitoktatásra. (Ma még nem rendelkezünk részletes kutatási eredményekkel minderről, tehát arról sem, hogy milyen mértékben tiltott el az állam egyeseket a hitoktatástól.) A megyéspüspök írásos engedélyének birtokában a helyi lelkész írásban köteles volt bejelenteni a területileg illetékes helyi tanácsnak a plébániai hitoktatás helyét, idejét, a hitoktatók és a csoportok számát." (MKPK 1 200/9/84. - id.: Gergely) A hitoktatás körül továbbra sem csupán az állam és egyház közötti viszony az elemezhető kérdés. A nyolcvanas években erősödött a Bokor közösség arra irányuló nyomása, hogy a katolikus szülők alanyi jogon maguk választhassák meg a hitoktatót. Ez elől a püspöki kar elzárkózott.

Megállapíthatjuk, hogy a hatvanas években megkezdődött egyházpolitikai, valláspolitikai és oktatáspolitikai tendenciák - kisebb ingadozásokkal - a hittannal szembeni nyomás csökkenését mutatják. Azt, hogy ennek ellenére az iskolai hittanra járók száma ilyen egyértelműen és folyamatosan csökken, két jelenséggel magyarázhatjuk: az értelmiség és a rendszer közötti viszony megváltozásával, a frontvonalak áthelyeződésével, illetve a szekularizáció jelenségével. Úgy tűnik, hogy az egyházak erre a jelenségre adott válaszként "fedezték fel" a templomot. A késői Kádár korszakban a templomi hittan aránya szélesedni kezdett. A hittan érintkezése a közoktatás intézményrendszerével, "személyi állományával" és a nem felekezeties elkötelezettségű társadalommal lecsökkent, mind inkább a felekezetekhez egyértelműen kötődő társadalmi csoportok ügyévé vált. A templom jelentősége a fiatalok vallásos nevelésében növekszik: pontosabban a gyerekek istentisztelet-járása, s az a katekizmusoktatás, konfirmációs oktatás, amelyre "templomi hittanként emlékeznek", az iskolai hittannál lényegesen lassabban csökkent.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-18-27.htm