A hagyományos csoportosítás az 1969 és 1975 között születetteket határozza meg szűkebben vett fiatalként: a legidősebb fiatal a kutatás szerint 23 éves volt. E csoport a vizsgált népesség 13,2%-át tette ki. E csoport életkorából következően a főiskolát és egyetemet végzettek e csoportban elhanyagolhatóak. A csoport mindössze 2,7%-a végzett főiskolát, pedig a fiatal felnőttek között ez az arány már tíz százalékos, s gyakorlatilag senki nem végzett még egyetemet, pedig a fiatal felnőttek között e szám 6% fölött van. A fiatal értelmiségiekről csak úgy értesülhetünk ebből a felmérésből, ha az 1964 és 1975 között születettek közül mindazokat ideszámítjuk, akik tanulók, noha minimum középiskolai érettségijük van. Ők gyakorlatilag az egyetemi-főiskolai hallgatók. Ez az egyébként is fiataloknak tekintett 35 főn túl 2 fő. Azok, akik főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkeznek, a tulajdonképpeni értelmiségieknek tekinthetők. Ez az egyébként is fiataloknak tekintetteken túl 15 főt jelent. Mindkét szám azonban rendkívül alacsony. Így a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk annak lehetőségét, hogy a fiatalkort relativizálni is lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy az előző részben említett Tomka-Molnár-féle vizsgálat a 15-29 éveseket tekintette fiatalnak. Az ifjúságszociológia elterjedt definíciói alapján nem éreztük indokoltnak, hogy "felfelé" terjeszkedjünk.

A felekezeti hovatartozás a fiataloknál és a nem fiataloknál

A felekezeti hovatartozás a fiataloknál, ahogy ez várható is volt, lényegesen kisebb szerepet játszik, mint a nem fiataloknál. Felekezeti hovatartozásának nemlétéről a fiatalok 14,3%-a, a nem fiatalok 5,6%-a számolt be. Egyéb felekezethez mindkét csoportnak kb. 1%-a tartozott. Egyetlen izraelita sem található a fiatalok között, bár ennek magyarázatához nem feltétlenül az izraelita népesség 1945 előttről is kimutathatóan alacsony gyerekszámát kell megemlíteni, hanem azt a tényt, hogy a szülői nemzedéknek is csak 0,6%-a az izraelita. Az evangélikusok esetében 2,9-3,9%, a reformátusokéban 14,4-16,2%, a katolikusoknál 66,4-72,1% az arány. A magasabb számok mindenütt a nem fiatalokat jellemzik. Milyen felekezetbe jegyezték be a fiatalokat és a szülői nemzedéket? Úgy tűnik tehát, hogy kivétel nélkül minden történelmi felekezet rosszabbul áll a fiatalok körében. A fiatalok jórészét már a szülők szekularizációja, hagyományvesztése is érintette: immár 9,8%-ukat nem jegyezték be, míg a nem fiatalok körében ez az arány pusztán 2,4%. Mindazonáltal még a fiatalok között is lényegesen kevesebb azok száma, akiket semmilyen felekezetbe nem jegyeztek be, mint akik deklaráltan ateisták, nem vallásosak. A gyermek bejegyzését a felekezeti identitás utolsó maradványának tekinthetjük a szülők részéről. A holland vagy a brit társadalom korábban megkezdődött szekularizációja éppen abban nyilvánul meg, hogy a nem hívők, a felekezethez nem kötődők semmilyen felekezetbe nem jegyeztetik be a gyermekeiket, illetve hogy a "milyen vallású ön" kérdésre tömegesen felelnek nemlegesen. (Ezért például az angolszász szociológiai terminológiában "a felekezethez nem tartozó" és a "nem vallásos" fogalma összemosódik, másfelől nézve a valamely felekezetet megnevezőket e nézet szerint nem vallásosságuk ellenére jellemzi valamiféle kimutatható felekezeti identitás.)

Teljesen indokolt a kérdésfeltevés: ki az, aki a fiatalok közül ezt a minimális felekezeti identitást is elutasítja. Azaz milyen arányban vannak azok a fiatalok, akiknél a tradicionális felekezetiség elvesztése mintegy befejezést nyert. Ennek megállapításához először is hat csoportot alakítottunk ki. Az első csoportot a katolikus nem fiatalok, a másodikat a protestáns nem fiatalok, a harmadik csoportot a magukat felekezetbe nem soroló nem fiatalok, a negyediket a katolikus fiatalok, az ötödiket a protestáns fiatalok, a hatodikat a magukat felekezetbe nem soroló fiatalok teszik ki.

E csoportosítás célja az volt, hogy a túlzottan kisszámú csoportokat, például egyéb vallásúakat, vagy a fiatal evangélikusokat is értelmesen be tudjuk vonni számolásunk körébe. Utána ugyanezt elvégeztük az eredeti bejegyzés vonatkozásában is. (Meg kell jegyeznünk, hogy az önmagukat felekezetbe sorolók csoportosítása természetesen vitatható. Magyarországon ugyanis a két nagy történelmi protestáns egyház követői sok tekintetben közelebb állnak a katolikusokhoz, mint a neoprotestáns kisegyházakhoz. Erről nem pusztán a magyar református egyház más kálvinista közösségektől eltérő vonásai, püspöki rendszere, illetve sajátos történelmi szerepe a felelős: az ilyen vonásokkal igazán nem vádolható amerikai egyházak esetében is meg szokták különböztetni a "main-line" protestáns egyházakat a kicsiktől (Szántó: 1997). Mi mégsem ezt a megoldást választottuk, mert az egyéb vallásúak olyan kis számban kerültek a mintába, hogy abból önálló következtetést levonni nem lehet. Minthogy azonban a kisegyházak követőinek tényleges felekezeti elkötelezettsége - más adatok szerint - kifejezetten intenzív, nem engedhettük meg magunknak, hogy őket a felekezetbe sorolhatatlanokkal rakjuk "egy dobozba" a szekularizáció felé torzítva a mintát. Másfelől viszont az evangélikusok és a reformátusok együttkezelése is vitatható lenne, hiszen az 1910-1941 közötti népszámlálási adatok, illetve Karády Viktor kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy társadalmi mobilitás, illetve túliskolázás szempontjából az igazi határvonal nem katolikus és református-evangélikus aggregátum, hanem a katolikus-református és evangélikus aggregátum között húzódik. (Az igazi különbség persze történetileg a zsidó-nem zsidó adatok eltérése, ez azonban jelenlegi mintánkban kimutathatatlan.) A vallásváltoztatás - náluk tehát protestantizálódás - a fiatal katolikusok körében éppolyan alacsony, mint a nem fiatal katolikusoknál, 1,2%, ill. 1,3%. Lényeges az eltérés azonban, ha a szekularizációt tekintjük: a nem fiatal katolikusoknál ez 3,4%, a fiataloknál 5,8%. A nem fiatalokhoz tartozó protestánsok három százaléka katolizált, és 4,7%-a esett át a megnevezett szekularizáción. A fiatal protestánsok azonban kivétel nélkül megmaradtak a protestánsok csoportjában. Ez azt jelzi, hogy a fiatalok körében a protestáns vallások teljes elutasításának a valószínűsége kisebb, mint a korábbi nemzedékhez tartozók körében, illetve kisebb, mint a katolikus egyház elutasításának valószínűsége az azonos korcsoportban. Az eredetileg be nem jegyzett nem fiatalok 13%-a választott magának valamilyen felekezetet (a protestánsokat), a hasonló fiatalok közül alig egy százalék jár ugyanezen az úton.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-32-02.htm