Úgy tűnik tehát, hogy az igazi osztóvonal nem a fiatalok és a szülői nemzedék, hanem az idősek és a nem idősek, azaz az 1934 előtt és után születettek között húzódik. E hipotézist ellenőrzendő létrehoztuk az idősebbek-változót. Idősebbnek minősítettük az 1934 előtt születetteket. E változók és a világnézeti változóknak a magas korrelációja "az időskorral kapcsolatos lélektani hatások" magyarázatot valószínűsítené. Ugyanakkor a fenti számokból az is kiderül, hogy bizonyos esetekben a határvonal a középnemzedéken belül húzódik. Ezért létrehoztunk egy jobb híján "szul44"-nek nevezett változót. A vallás politikai életben betöltött fontossága szempontjából a tiszta életkori csoportok magyaráznak a legjobban, utána a ´44-ben születettek, s csak ez után az idősek-nem idősek dichotómia - a fiatalság nem bír magyarázó erővel. Az istentisztelet-látogatás szempontjából szinte azonos az életkori csoportok, az idősség és a ´44 előtt születettség magyarázó ereje; elhanyagolható azonban a fiatalságé. Mindezek alapján úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a "szülők nemzedéke" korcsoportot. Ezen a továbbiakban az 1934 után, de 1969 előtt születetteket értjük.

Vallásosak és nem vallásosak különválasztása

A részvételi vallásosság szempontjából létrehoztuk a vallásos-nem vallásos dichotómiát. A soha és évente egyszer istentiszteletre járókat tekintjük nem vallásosnak, s a vallásosságot bőven értelmezve az ünnepeken templomjáróktól kezdve a havi és heti istentisztelet-látogatókig definiáltuk a vallásos csoportot. (Az évi egyszeri istentisztelet-látogatókat azért sorolhattuk a nem vallásosak kategóriájába, mert számos más kérdőívvel ellentétben itt nem hívták fel a válaszoló figyelmét arra, hogy az esküvővel, temetéssel kapcsolatba hozható istentiszteletek látogatását ne számolja bele saját templomjárásába.) Néhol elkerülhetetlenül szükségessé vált a vallásosnál lényegesen szűkebb egyházias csoport megvizsgálása, meghatározása. E célból az önbesorolásnál ismertetett Tomka-féle kategóriát vesszük figyelembe. (Megjegyzendő, hogy az önmagát egyháziasan vallásosnak nevező csoport nagyobb, mint amit az istentisztelet-látogatás alapján egyháziasnak, azaz heti templomjárónak tarthatnánk.) A istentiszteletre járás mértéke alkalmas arra is, hogy a vallásos önbesorolás intézményes jelentőségét mérje. Itt ugyebár a maga módján vallásos kategória értelmezendő. Kitűnik, hogy a szülői nemzedéknél a maga módján való vallásosság 70:55 arányban jelent istentisztelet-látogatást, a fiataloknál viszont 72:39 arányban. (Az "aránypár" ebben az esetben azt jelenti, hogy az istentiszteletet látogató szülői nemzedék 70%-a, az istentiszteletet nem látogató szülői nemzedék 55%-a minősítette magát maga módján vallásosnak, a fiatalok körében viszont az istentisztelet-látogatóknak 72%-a, a nem látogatóknak viszont csupán 39%-a.) Másfelől nézve: az istentisztelet-látogatók közül a fiatalok inkább tartóztatták meg magukat attól, hogy egyház tanítását követőnek nevezzék magukat, mint a nem fiatalok. Azaz azok a fiatalok, akik "objektíve" ugyanolyan gyakorisággal látogatják a templomot, mint a szülői nemzedék, "szubjektíve" valamivel kevésbé egyháziasak. Vagyis saját istentisztelet-járásukból kevésbé vonják le azt a következtetést, hogy ők valójában egyházuk tanítását követik. E tény adalék ahhoz, hogy a fiatalok istentisztelet-látogatásából kevésbé lehet az egyház támogatottságára következtetni, mint a szülői nemzedék hasonló szokásaiból. Másfelől nézve az istentiszteletet nem látogató fiatalok tisztábban "élik meg" nem vallásos világnézetüket. A szülői nemzedéket és a fiatalokat összehasonlítva megállapíthatjuk azt is, hogy míg a szülői nemzedék 12,8%-a egyházias, addig a fiataloknak csak 9,5%-a az. A nem vallásos - más meggyőződésű végponton pedig a szülői nemzedék 21,3%-kal, a fiatalok pedig 30,3%-kal szerepelnek. Azaz a nem vallásosságot tekintve sokkal inkább vezetnek a fiatalok, mint amennyire az egyháziasságot tekintve a szülők nemzedéke. (1994-es kontrollmintánkban a harmincon felüliek 46%-a, az az alattiak 39%-a volt templomjáró).

A szekularizációnak nem egyszerűen az iskolázottság a magyarázata. A fiatalok nem lényegesen iskolázottabbak, mint a szülői nemzedék. A szülői nemzedékben középiskolai érettségivel rendelkezett 43%, a fiataloknál pedig 44%. Szakmunkásképzőt a fiatalok 33,2%-a, a szülői nemzedék 28,9%-a végzett, ez a különbség azonban még a szakmunkásság erős szekularizáltsága mellett sem magyarázza önmagában az egyháziasak és a nem vallásosok számában mutatkozó különbséget. (Az iskolázottsághoz persze tudnunk kell, hogy a mintában minden ötödik fiatal tanuló!)

A vallásos és nem vallásos "szülői nemzedék" és "fiatal nemzedék" jellemzői

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-33-52.htm