- a fiataloknál nagyobb a különbség a két csoport között, mint a szülői nemzedéknél, azaz a fiatalság a vallásosak esetében növeli, a nemvallásosak esetében csökkenti az egyház szociális funkciójának támogatását; a számok kilengése kisebb, mint az erkölcsi funkció esetében. Azaz a nem vallásos fiatalok csoportjára jellemző, hogy különbséget tesznek az erkölcsi iránymutatás és a szocialitás között. A kulturális kérdésekben játszott egyházi szerep megítélésekor ugyanez figyelhető meg, azaz a fiatalság markánsabbá teszi a vallásos-nem vallásos csoportok eltérését, ha nem is annyival, mint az előző esetben.

Markáns a különbség a politikai kérdések megítélésekor: a szülői nemzedékhez tartozó nem vallásosak 20%-a adna az egyháznak szerepet, a fiatal nem vallásosaknak viszont csupán 10%-a. A vallásos szülői nemzedék 30%-a, a vallásos fiatalok 20%-a gondolkodik így. Azaz míg a szocialitás és kultúra esetében a fiatalság a vallásosok körében növelte az egyházakkal szemben támasztott igényt, addig ebben az esetben csökkenti. A kontrollfelmérés közvetve megerősíti ezeket az adatokat.

Egyház dolga

A közvélemény-kutatás során a megkérdezetteknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy bizonyos dolgok feladatai-e az egyháznak, így például az idősek gondozása, szegények támogatása, szertartások szervezése, stb. Az erre vonatkozó attitűd nagyon érdekes lenne, a kérdés azonban félreérthető volt. Sokan úgy értették, hogy "igen" válaszukkal azt fejeznék ki: egy-egy ügy az egyház és nem más intézmény feladata, mások pedig úgy, hogy támogatásukkal azt fejezik ki, hogy igenis feladata valamely dolog az egyháznak, más dolgok pedig nem. Végül voltak, akik úgy értették a kérdést, hogy az egyháznak is (másoknak is) feladatkörébe tartozik-e egyáltalán egy-egy tevékenység ellátása.

Növeli a zavart, hogy a kérdőíven mindenki által elfogadott társadalmi célok (pl. idősek gondozása) keveredtek olyanokkal, melyek elfogadása erősen világnézeti és politikai megítéléstől függ. (A társadalmi élet vallási alapjainak elfogadtatása.) Még logikailag is nehéz megválaszolni a kérdést: ha valaki úgy gondolja, hogy a társadalmi életnek ne legyenek világnézeti alapjai, viszont egyházuktól a hívők elvárják az erre irányuló tevékenységet, vajon hogyan "kellene" válaszolnia? Az elképesztően szórt válaszok éppen az ehhez hasonló kérdések kapcsán jelzik, hogy itt tipikusan rossz kérdésről van szó. Más felmérésekből tudjuk, hogy az emberek kicsiny töredéke utasítja el azt, hogy egyházak iskolákat indítsanak. A jelen felmérésben viszont 48,3% jelentette ki, hogy ez nem az egyház feladata. Egy részük nyilván úgy érti: másnak a feladata, az egyház csak megteheti. De - más korrelációkból ez kiderül - van, aki kifejezetten támogatja az egyházi iskolákat, csak éppen úgy látja, hogy fenntartásuk az állam, és nem az egyház feladata. Ugyanakkor a szekularizáció mértékét ismerve az a 75% által támogatott kijelentés, hogy a társadalmi élet vallási alapjainak elfogadtatása az egyház feladata, biztos, hogy azoknak a véleményét is hordozza, akik ilyen társadalmat szeretnének, és azokét is, akik úgy gondolják, hogy az ilyen társadalom megteremtéséért munkálkodni nem a kormányzat, nem az iskola, nem a média dolga, hanem csak az egyház saját ügye.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-37-16.htm