1992-ben, a felvétel készülésének pillanatában az egyházi iskolák iránt igen nagy a bizalom. A szülői nemzedékbe tartozó nem vallásosoknak is 23,2%-a ide íratná gyerekét. A fiatal nemvallásosok kissé bizalmatlanabbak, 16,8%-uk tenne így. A vallásosak esetében az 50,1%, ill. 42,8%-os arány is lényegesen magasabbnak tűnik a tapasztaltaknál. A felmérés egyik legmeglepőbb eredménye szerint, ha a gyermek iskoláját visszaigényelné az egyház, az emberek 44,2%-a visszaadná azt. A szülői nemzedék 46,1%-a, a fiatalok 35,5%-a vélekedik így. A visszaadás iránti készség nagyobb, mint a gyerek beíratásának vágya: a szülői nemzedékbe tartozó nem vallásosak 35,4%-a, a hasonló fiatalok 27%-a kész a reprivatizációra, a vallásosok körében 58,3%, illetve 46,2%. A kérdés feltételes jellegű volt, hiszen azoknak is feltették, akiknek nem volt iskoláskorú gyereke. Az iskolás gyerekkel rendelkezők körében ez a szám ugyan csökken, de ezen a módon nem tudjuk megállapítani a fiatalokra jellemző attitűdöket, lévén hogy iskolás gyerekkel rendelkező e csoportban csak mutatóban fordul elő. (S a következő korcsoportban is csak a vallásosaknak van már jellemzően iskoláskorú gyereke.) Az egyiskolás településekkel kapcsolatban a szülői nemzedékbe tartozó nem vallásosak 9,4%-a kívánta azt visszaadni az egyháznak, a vallásosaknak 17,1%-a. A fiataloknál azonban mindkét csoportban 8-10%-os volt az arány. Ez azt jelzi, hogy a fiatalok - vallásosságuktól függetlenül - inkább megértették az egyiskolás településsel kapcsolatos politikai világnézeti aggályokat.

Az egyházi iskolák fenntartásával kapcsolatban a fiatalok az önfinanszírozó egyház álláspontja felé hajlanak. A jelentős állami szerepvállalást a fiatalok töredéke helyeselné csak, a szülői nemzedéknek is csak igen kis százaléka. Még határozottabb a különbség, ha a fele-fele arányban finanszírozókat nézzük, ott ugyanis a szülői nemzedék 40,2%-a, a fiataloknak viszont csak 31,2%-a fordul elő. A fiatalok több mint hatvan százaléka és a szülői nemzedék fele a többségi egyházi finanszírozás híve.

Szociális intézmények

Más az arány a szociális intézmények finanszírozása tekintetében. A szociális intézmények inkább egyházi finanszírozását a fiatalok 39%-a helyeselné csupán, e tekintetben azonban nincsen különbség a vallásosak és nem vallásosak között. (A szülői nemzedék kisebb, 34%-os, illetve 25%-os arányban vélik úgy, hogy e finanszírozási forma a legmegfelelőbb, s náluk ez láthatólag összefügg a vallásossággal. A fele-fele arányban történő finanszírozást a fiatalok 43%-a támogatja, a szülői nemzedéknek pedig 47%-a, illetve 56%-a. Az állami szerepvállalás fölényét - életkortól és vallásosságtól függetlenül - az emberek hatoda támogatja, jóval többen tehát, mint az egyházi iskolák finanszírozása esetében.

Szocialitás kontra iskola

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-37-47.htm