Az egész ingatlan-intézményvisszaadásos logikával kapcsolatban 1990 tavaszán az egyetlen aggodalmas hangú cikket egy kisegyházi vezető, későbbi SZDSZ-es képviselő, Iványi Gábor jelentette meg. Arról írt, hogy az önkormányzatokra kellene bízni, mit és mikor adnak vissza az egyházaknak (Magyar Hírlap: 1990. május 31., 3.).

Az ingatlan-visszaadás előrejelzésével párhuzamosan - a rendszerváltás természetes részeként - Németh Miklós miniszterelnök felmondta az állam és az egyház 1950-es megállapodását, amely korlátozta a felekezeti iskolák számát, s az 1985-ös oktatási törvény 1990 eleji módosítása az egyházak alanyi jogává tette az iskolaalapítást. Közel sem volt ennyire természetes azonban az egyház-finanszírozási rendszer megváltoztatása - ennek sem általánosan elfogadott demokratikus nyugati modellje, sem könnyedén követhető magyar hagyományai nem voltak. 1989 elején Pregun István szabolcsi képviselő interpellált, hogy adjon az állam támogatást az egyházi iskoláknak. (Addig egyötöd részben a 200 milliós államsegélyből fedezték az egyházak iskoláik szükségletét, s négyötödrészt saját forrásból, külföldi adományokból működtek.) Az 1990-re vonatkozó költségvetési törvény az állami iskolák támogatásának felét ajánlotta fel a magániskoláknak, egyházi iskoláknak. Pregun ezt decemberben még kedvezőnek találta, de az 1990/III tc. tárgyalásakor már diszkriminatívnak minősítette. A költségvetést módosították tehát, s azon érv ellenére, hogy az egyházaknak van más forrásuk - akár tandíj is - egyenlősítették az állami és egyházi iskolák államtól kapott támogatását. A minisztérium (MM) már ekkor - azaz a választások előtt - felismerte, hogy az egyházi iskolafenntartóval kötött külön-megállapodás jelentős befolyást, mérlegelési jogot biztosít a tanügyigazgatásnak. Az 1990-es oktatási törvény szerint a helyi tanács vagy az MM dönti el, hogy az adott településen az állami oktatás feladatainak ellátásához kell-e magániskola - s az MM egyes munkatársai szerint a támogatás csak az MM engedélyének birtokában járt. (HVG: 1990/23, 19.). Az egyházakról szóló 1990/IV. törvény azonban végül megszorítás nélkül garantálta a teljes normatívát az egyházi iskolafenntartóknak. (Tehát nemhogy mérlegelési jogot nem hagyott az MM kezében, ami az egyház és állam elválasztásából következett, hanem annak az Európa német hagyományú területein érvényes joggyakorlatnak sem engedett teret, amely bizonyos normatív feltételekhez - pl. tandíjmentességhez, az állami tanterv elfogadásához stb. - köti a teljes körű állami támogatást.)

Az elszalasztott pillanat

A választások után, ahogy ez várható volt, felgyorsult az egyházias értelmiség iskolaszervező aktivitása. Ekkor szalasztódott el az a történelmi pillanat, amikor "az egyházias iskolára való társadalmi igény" és "az egyházi tulajdon reprivatizációja" még szétválasztható volt. Ezt a rövid ideig fennálló - és később oly sokak által hiányolt kettősséget legjellegzetesebb módon az "Arany János-ügyön" tanulmányozhatjuk. A XII. kerületi Keresztény Értelmiségi Szövetség igényfelméréssel ellátott kérelmet nyújtott be iskolaszervezés, "iskolaátvétel" végett. A magyar politikai köztudatban még nem létezett az iskolaépület/iskolaintézmény logikus szétválasztása, így ezek a kérvények az Arany János iskolát kérték vissza. Nem tudható, hogy a kerület - még az önkormányzati választások előtt - segítőkészsége esetén mi történt volna, új iskola alakul, vagy a régi kimenő rendszerben átalakul: a kerületi tanács elutasította az igényt. Ezután szerzett az egyesület tudomást arról, hogy a Szűz Mária Társaság visszaigényli "az Arany János" épületét, s megállapodtak velük a két igény összekapcsolásáról - igénybe vették továbbá a kerület MDF-es képviselőjének segítségét. Azaz helyi - megalapozott vagy kevéssé megalapozott, de mindenképpen létező - iskolaigény-ügyből a felek türelmetlensége és megegyezés-képtelensége miatt reprivatizációs ill. pártpolitikai ügy lett. (HVG: 1990/21, 73.; Magyar Hírlap: 1990. június 5., 7.)

Az állatorvosi ló esete tovább folytatódott, amikor már egyértelműen a meglévő iskola szellemiségének átalakulásáról volt szó. Hiszen miközben az MKM illetékes főosztálya - amelynek vezetője egyébként az ismert tanügyi jogász, Szüdi János volt - úgy foglalt állást, hogy az a szülői jog, hogy a szülők megválaszthatják az iskolában folyó nevelést, nem jelentheti azt, hogy meglévő állami iskola szellemiségét határozhatják meg. Ezzel mintegy sugallta a megoldást, hogy a reménytelen harc helyett a szülők kezdjenek magániskola-alapításba - a miniszter maga támogatásáról biztosította az akciót! (HVG: 1990/23, 19.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-50-44.htm