Az ellenzék aggodalmát, hogy tudniillik a kormánybizottságban majd politikai mérlegelés történhet a visszaadandó egyházi ingatlanok sorrendjéről, az MKM egy ideig azzal utasíthatta el, hogy az egyházak szabják meg a sorrendet, de a kárpótlási összeg szűkössége - és a törvény betartásának kényszere, vagyis hogy az egyházi követelések évi tíz százalékát darabszámra, és nem értékben kell teljesíteni -, már 1992 végére, 1993 elejére felborította az egyházak által javasolt sorrendet, és politikai-hivatali mérlegelés tárgyává tette az ingatlan-visszaadást.

A nagyegyházak arra szólították fel lelkészeiket, hogy egyiskolás helységek ne szorgalmazzák az iskola átvételét, s a közvélemény-kutatások szerint az egyiskolás települések lakossága - noha körükben a legtöbb egyházát követően vallásos, illetve kormánypárti szavazó volt - egyértelműen helyeselte ezt az elvet. Ennek ellenére, pl. 1992-ben Zalában, lehetett ilyen törekvéssel találkozni (Magyar Nemzet: 1992. december 3., 12.). A formálisan többiskolás, de gyakorlatilag egyiskolás Dabas-Sári esete, az egyébként erősen egyházias beállítottságú szülők szembeszállása az iskolaátadással, s a "megoldásként" felépült fal bizonyítja, az aggodalom indokolt volt.

Az egyházak reagálása

A kritika arra is felhívta a figyelmet, hogy az ingatlantörvény az egyházi megújulási folyamatot, a "feudális vonások" (Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát kifejezése) felszámolását akadályozza, hiszen a hívők kinyilvánított akarata helyett az egyházi hierarchiát hozza döntő pozícióba, a hívők az iskolát püspökeiktől kapják. A törvény ezzel is hátat fordított az eötvösi elképzelésnek, amely a katolikus autonómiát - azaz a hívők és alsópapság demokratikus beleszólását az egyház világi (s persze nem teológiai, ami magával a katolicizmussal ellenkezne) ügyeibe - éppen az iskolaügyön keresztül látta megvalósíthatónak.

Az aggodalom az utóbbi ügy - és persze az egyházak "túlvállalása" - következtében elérte azt a szintet, hogy miközben a nagyegyházak vezetése a kormánykoalíció mellé állt, a nagyegyházakon belül ellenzékinek számító lelkészek és világi értelmiségiek immár nyíltan szembefordultak a törvénnyel s a koalíció egyházpolitikájával. A napi sajtón kívül elsősorban az Egyházfórum, a Mérleg (a Pax Romana lapja), az Igen, a Zsinati kör publikációi és az Egyház és Világ biztosítottak publicitást ezeknek a véleményeknek.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

18-51-47.htm