Az elszalasztott pillanat

A választások után, ahogy ez várható volt, felgyorsult az egyházias értelmiség iskolaszervező aktivitása. Ekkor szalasztódott el az a történelmi pillanat, amikor "az egyházias iskolára való társadalmi igény" és "az egyházi tulajdon reprivatizációja" még szétválasztható volt. Ezt a rövid ideig fennálló - és később oly sokak által hiányolt kettősséget legjellegzetesebb módon az "Arany János-ügyön" tanulmányozhatjuk. A XII. kerületi Keresztény Értelmiségi Szövetség igényfelméréssel ellátott kérelmet nyújtott be iskolaszervezés, "iskolaátvétel" végett. A magyar politikai köztudatban még nem létezett az iskolaépület/iskolaintézmény logikus szétválasztása, így ezek a kérvények az Arany János iskolát kérték vissza. Nem tudható, hogy a kerület - még az önkormányzati választások előtt - segítőkészsége esetén mi történt volna, új iskola alakul, vagy a régi kimenő rendszerben átalakul: a kerületi tanács elutasította az igényt. Ezután szerzett az egyesület tudomást arról, hogy a Szűz Mária Társaság visszaigényli "az Arany János" épületét, s megállapodtak velük a két igény összekapcsolásáról - igénybe vették továbbá a kerület MDF-es képviselőjének segítségét. Azaz helyi - megalapozott vagy kevéssé megalapozott, de mindenképpen létező - iskolaigény-ügyből a felek türelmetlensége és megegyezés-képtelensége miatt reprivatizációs ill. pártpolitikai ügy lett. (HVG: 1990/21, 73.; Magyar Hírlap: 1990. június 5., 7.)

Az állatorvosi ló esete tovább folytatódott, amikor már egyértelműen a meglévő iskola szellemiségének átalakulásáról volt szó. Hiszen miközben az MKM illetékes főosztálya - amelynek vezetője egyébként az ismert tanügyi jogász, Szüdi János volt - úgy foglalt állást, hogy az a szülői jog, hogy a szülők megválaszthatják az iskolában folyó nevelést, nem jelentheti azt, hogy meglévő állami iskola szellemiségét határozhatják meg. Ezzel mintegy sugallta a megoldást, hogy a reménytelen harc helyett a szülők kezdjenek magániskola-alapításba - a miniszter maga támogatásáról biztosította az akciót! (HVG: 1990/23, 19.)

Az egyedi ügyön túlmutat, hogy ez év szeptemberében a KDNP politikája középpontjába helyezte a keresztény szellemiségű önkormányzati iskolák védelmét. Ekkor már ténylegesen működött a hajdúdorogi görög katolikus, a mosonmagyaróvári római katolikus, a pesthidegkúti ökumenikus iskola. Mi több, a kereszténydemokraták állami fenntartású felekezeti iskolák létesítésére tettek javaslatot. (Az önkormányzati, állami, egyházi, és magániskolák mellett ekképpen új iskolatípus jött volna létre.) (HVG: 1990/39, 74.)

Feltűnő módon az erről folytatott tanácskozásokon a parlamenti pártok közül egyedül az MDF nem jelent meg, s ez - együtt a Miniszterelnökség egyházügyi államtitkári pozíciójának átengedésével, az egyházi ingatlantörvény KDNP-s igazságügyi államtitkár által történt előterjesztésével egyre több politikai elemzőt arra a felismerésre késztetett, hogy az egyházpolitikát és az egyházi iskolák kérdését a legnagyobb kormánypárt mintegy "leadta" koalíciós partnerének. (Itt az FKGP és a földkérdés analógia merült fel.) (pl. Magyar Hírlap: 1991. május 4., 3.)

Eredetileg az önkormányzati iskolákban megindítandó felekezeti oktatás elutasítása/joga körül zajlott a világnézet-semlegesség-vita is. Nem véletlen, hogy ennek felmerülése a KDNP ill. a katolikus püspöki kar által vereségként megélt (1990 nyári) hittanügyi kompromisszum, illetve a parlament azon döntése utánra esik, amikor az új parlament nem volt hajlandó tárgyalni a Németh-kormány hagyatékából maradt törvénytervezet, az egykori egyházi ingatlanokkal kapcsolatos értékesítési moratóriumról. Utóbbi okát - ami megítélésem szerint az, hogy az önkormányzatok leendő, kormánypártinak remélt elitjének mozgásterét nem akarták előre korlátozni - az MDF vezetése még KDNP-s szövetségesének sem árulta el (HVG: 1992/45, 41.).

Az egyházi ingatlan-törvénytervezet és a hozzá kapcsolódó értékesítési moratórium csupán azután vált igazán sürgőssé, hogy az önkormányzati választásokon - az 1990 nyári várakozásokkal diametriális ellentétben - a koalíció pártjai vereséget szenvedtek. A kétharmados önkormányzati törvényben biztosított széleskörű fenntartói jogok ugyanis valószínűvé tették, hogy az egyházias szellem az önkormányzati iskolák nagyobbik részében akkor sem fog érvényesülni, ha ezt a törvény egyértelműen nem zárja ki. (Mi több, a KDNP és a Keresztény Pedagógus Kamara az önkormányzatokban még évek múlva is a régi rend képviseletét látta.)

A kormány még az év vége előtt nyilvánosságra hozta, hogy be fogja terjeszteni az egyházi ingatlanokról szóló - funkcionális logikájúnak ígért - törvényjavaslatot. (Magyar Hírlap: 1990. december 13., 1.)