Közoktatási megállapodások az 1993-as törvény után

A törvény sajátos "dupla vagy semmi" helyzetet hozott létre. Az önkormányzatok (ill. az MKM) vagy egyáltalán nem kötnek közoktatási megállapodást az egyházakkal, vagy pedig olyan megállapodást kötnek, ami financiálisan rendkívül kötött: olyan arányban kell finanszírozni ezeket az intézményeket, amilyen arányban saját (önkormányzati) intézményeit.

A törvény - a legnagyobb kormánypárt, illetve az MKM deklarált szándéka szerint felekezeti iskolák létrehozásának kiemelt minisztériumi támogatását célozta. Míg a törvény szövege az önkormányzatok és egyházak megállapodását említette az első helyen, a Kalocsa-kecskeméti érsek és Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke megbeszéléséről kiadott novemberi közlemény szerint az MDF fontosnak tartja, hogy szülessen közoktatási megállapodás az óvoda- és iskolafenntartó egyházak és a kormányzat között. (Új Magyarország: 1993. október 20., 5.) Az MKM egyházi kapcsolatok főosztályvezetője már 1993 júniusában leszögezte, az állam elismeri az egyházi kézbe került intézmények működtetési költségeit, és ezt rendelkezésükre bocsátja. (Reform: 1993. június 24.) Mi több, egy 1994. januári interjúban azt az álláspontot képviselte, hogy az egyházaknak "az állam (!?! NPT) más jogi személyei - például a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium", mint iskolafenntartók mintájára teljes körű állami finanszírozást kell kapniuk. (Új Magyarország: 1994. január 07., 6.)

A teljes körű állami finanszírozás elképzelése tehát még ekkor is változatlan hangsúllyal és "sietséggel" volt jelen, annak ellenére, hogy már megindult az egyházi iskolák és az önkormányzatok közötti megállapodássor: a közoktatási megállapodás megkötését a fővárosi önkormányzat már 1993 decemberében kimondta. (Népszabadság: 1993. december 10., PV. Melléklet)

1994 tavaszán - gyakorlatilag a választásokkal egyidőben - az MKM körlevelet intézett a felekezeti iskolákhoz, melyekben felszólította őket, hogy amennyiben nem kötöttek az illetékes önkormányzatokkal - ill. a megyei, fővárosi önkormányzattal - megállapodást, tegyék azt meg sürgősen, húsz esztendőre előre (!) az MKM-mel. 138 egyházi iskolával írt alá megállapodást az MKM. (Népszabadság: 1994. május 7., 5.)

A megállapodást sok kritikusa nem csak politikai "erkölcstelensége" - azaz egy lelépő kormány az utolsó percben öt ciklusra előre elkölti a közpénzeket - miatt bírálta, hanem azt állította: a törvényalkotói szándékkal is ellenkezik. (PDSZ Ráció: 1994:5.)

Ezen érvelés szerint először is az egyes iskolák egyenlőtlen finanszírozását hivatott ellensúlyozni - legalábbis a törvény szerint - a közoktatási megállapodás. A konkrét megállapodásokba azonban az került, hogy az iskolafenntartó egyház szabadon használhatja, csoportosíthatja át a pénzeket, s ilyen értelemben inkább egy második egyház-finanszírozási csatornáról van szó, mint az egyes iskolák hátrányainak kompenzálásáról.

A másik érv szerint - megfelelően operacionalizálható Nemzeti Alaptanterv hiányában - az egyházi iskolák egyszerűen nem vállalhatják, hogy minden állami feltételnek eleget tesznek, hiszen ezek még nem is ismertek.

Végül olyan elvi álláspont is megfogalmazódott, mely szerint az önkormányzati iskola tevékenységének a világnézeti semlegesség éppolyan eleme, mint mondjuk az íráskészség elsajátítása: ennek következtében a teljes megfelelést a felekezeti iskolák eleve nem is vállalhatják. Az (akkori közvélemény-kutatások - és politikai megnyilatkozások - szerint kormánykoalíció-esélyes) két liberális párt megállapodása kimondta: az önkormányzat nem adhat át állami feladatot világnézetileg elkötelezett iskolafenntartónak. (Magyar Hírlap: 1993. december 23., 4.)

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a közoktatási megállapodás lehetősége tartósan visszavetette azokat az egyházakon belüli és kívüli csoportokat, melyek a túlvállalástól óvták az egyházakat.