A felekezeti egyenlőtlenségek a társadalom alján:
az analfabetizmus csökkenése

E kérdés megítéléséhez a modern társadalomtörténeti módszerekkel dolgozó történész számára kimeríthetetlen kincsesbányát biztosítanak az 1867 és 1945 közötti Magyarországon publikált fővárosi és országos statisztikai felvételek. A Monarchiában kialakult iskolastatisztika adattömege Európában egyedülálló módon képes tükrözni az egyes iskolákba ill. iskolatípusokba járók és szüleik felekezeti, nemzetiségi és térszerkezeti foglalkozási megoszlását. Hozzátehetjük, hogy ez még a népszámlálásokra is igazi, 1869, de különösen 1880 óta a magyar népszámlálások adatfelvételei általában gazdagabbak, mint a nyugat-európaiak - Magyarország az elsők között vezette be pl. az egyéni adatfelvételi lapot a népszámláláskor. Az 1930-as népszámlálásnak - mely a megkérdezettek apjának foglalkozására is rákérdezett - tudomásunk szerint nincsen "nyugati" megfelelője.

Ez a roppant adattömeg - különösen, ha a kéziratos statisztikai adatokat is hozzászámítjuk - elemzése külön kötetet, pontosabban köteteket igényelne.

Az állam-egyház-oktatás-viszonyról szóló kötetből mégsem maradhat ki legalább néhány példa elemzése, illetve a meglévő eredmények vázlatos bemutatása. (A felekezeti és nemzetiségi egyenlőtlenségeket leíró tanulmány véglegesítésekor Karády Viktor tanácsaira támaszkodtam, amit ezúton is köszönök.)