Egyensúlybomlás az állam-egyház-viszonyban

A rendszer egyensúlyrendszere az 1930-as évek közepére rendkívül súlyos belső válságba került. Ennek az egyensúlybomlásnak részeként és nem pusztán a szekularizáció előrehaladásaként értelmezhető az egyházakkal kapcsolatos egyensúlyok megbomlása. Először is meggyengült az a megyerendszer és az a községi önkormányzat, amely a népiskolai egyensúly fő elemét adta. A tanítók kötődése a tanügyigazgatáshoz mind erősebb lett, hiszen míg a századforduló előtt a kevéssé iskolázott iskolaszéki tagok ellenőrzése ugyan megalázó volt számukra, de - a tanítás belső kérdéseit illetőleg - nem jelentett érdemi fogyasztói kontrollt, a lakosság műveltségének növekedésével egyre inkább "védelemre szorultak". A tanügyigazgatás egyúttal érvényesülési lehetőséget is kínált tagjai számára.

A tanfelügyelők, a tanítók érdekeinek találkozása, az egyházak anyagi függetlenségének csökkenése, a községi és megyei hatalom relatív meggyengülése az oktatáspolitikai arénában is lehetővé tette a hatalom koncentrálását célzó 1935-ös tanügyigazgatási törvényt.