A felekezetfüggetlen magyar irodalom

A gimnáziumi tanterv (eredeti formája 1879-ben készült) mind tartalmi, mind formai szempontból fordulatot hozott (Felkai: 1983).

Tartalmi értelemben "a nemzeti szempontot" választotta vezérelvül. Ezt azonban csak eszmetörténeti értelemben magyarázhatjuk azzal, hogy a nacionalizmus mint "uralkodó koreszme" iránt a tantervkészítők elkötelezettek voltak. Az oktatáspolitikai paradigmát követő tantervtörténet-író számára inkább az a fontos, hogy a tananyag ezzel egyrészt közelebb került az iskolát ténylegesen látogatók (s különösen azok modernebb csoportja) társadalmi elvárásaihoz, másrészt szembefordult az iskolafenntartókkal, a "partikuláris" felekezetekkel. A tanterv előtti állapot ugyanis nem valamiféle "korszerű egyetemes műveltség" közvetítése volt, hanem olyan "ünnepnapi" jellegű szimbolikus, neohuma­nista műveltség, amelynek valóban az iskola világához, a tanári karok legtekintélyesebb (bár a kortárs regény­irodalomban közismerten sokat gúnyolt) figuráihoz, és főleg az iskolafenntartó egyházak belszempontjaihoz, és sok tekintetben a "múlt erőihez" volt köze - és sokkal kevésbé a kor elitjének közműveltségéhez. Az új tantervben nem egyszerűen megváltozott a korábbiakhoz képest a latin, a magyar, a történelem óraszáma, de a tanterv által diktált tananyag is átalakult.

Az új irodalomtantervben a klasszikus írók közül azok kerültek előtérbe, akiknek a modern irodalomra nagy hatásuk volt - s nem azok, akik egy-egy felekezet "nagy korszakaiban" szimbolikus pozíciót töltöttek be. Másfelől a (politi­kailag-ideológiailag semleges) irodalomelmélet és a poétika túlsúlya helyébe a tényleges élő irodalmi műveltség, például Arany János költészete került (VKM: 1879:17630. sz. r., VKM: 1880:16179. sz. r., VKM 1883:26776. sz. r., VKM: 1887:8619. sz. r.). A magyar irodalom - közismerten - mindig igen erősen kötődött nemcsak a politikai ideológiához, de magához a politikai élethez is. A középosztály számára azt kommunikálta az iskolai irodalomtanítás: a "mi nemzedékünkkel" - melynek persze még Petőfi is tagja lehetne - hozta létre a magyar irodalom azokat az alko­tásokat, amelyeket az egyébként "örök értékekre" koncentráló iskola elsősorban taníthat - s ez az irodalmi nemzedék az első, mely végre nem szegénységgel, emigrációval, üldöztetéssel tölti életét, hanem magas királyi-kormányzati-akadémiai kitüntetéseket kap. Azaz: a felekezeti elkötelezettségből kibontakozó író-nemzedék és a felekezeti elkötele­zettségből kibontakozó állam együttműködése teremti a kulturális virágkort. Az irodalmi anyag részletes szabályo­zott­sága csökkentette az irodalomtanítás konfesszionális jellegét.