A tantervpolitika szociológiai következményei
Kíséreljük meg ezután megállapítani, mekkora a rendszer
tényleges átjárhatósága?
Azt állítottuk, hogy a polgári a századfordulón egyértelműen
alsó-középiskola, most bizonyítani szeretnénk, hogy be is tölti ezt a funkciót.
E célból a statisztikai évkönyvek továbbtanulási adatai alapján számításokat
végeztünk.
Önmagában is érdekes, hogy a fiútanulók háromnegyede
továbbtanul a negyedik polgári elvégzése után - mindössze egynegyedük kerül
tehát 14 évesen munkaerőpiacra. (A lányiskolát ez alkalommal teljesen figyelmen
kívül hagyhatjuk, hiszen már a leánypolgári funkciója is más, mint a fiúpolgárié,
leány-középiskolák pedig csak ekkoriban jönnek létre.) A negyedikes
fiú-polgárisok egyhuszada középiskolában folytatta
tanulmányait. Ez - a másik oldalról - azt jelenti, hogy minden tizedik felső-középiskolás polgári iskolából jött - a
középiskola tehát csak kilencven százalékban rekrutált
saját "királyi útjáról" tanulókat. A negyedikes fiú-polgárisok több, mint egynegyede felsőkereskedelmi iskolába ment, tehát
igazi érettségi szerzésére nyílt lehetősége. A másik oldalról nézve: a
felső-kereskedelmisek kétharmada jött a polgáriból, egyharmada a
középiskolából. A negyedik polgáriból kilépettek kb. egyhetede
tanítónak tanult. Ez másfelől azt jelenti, hogy a tanítóképzősök kevesebb, mint
fele jött polgárikból, a többiek viszont középiskolákból. A polgárisok
egyötöde ötödik polgáriban folytatta tanulmányait - ezt az iskolát mások
gyakorlatilag nem látogatták. Az ötödikes felsőgimnazisták száma a negyedikes algimnazistáknak mintegy háromnegyede. Az ötödikes
felső-reáliskolások száma a negyedikeseknek mindössze 56%-a.
Arról sajnos nincsen adatunk, hogy egymás között milyen mértékben váltott
iskolát a két iskolatípus tanulósága. Ezt sajnos csak egyes iskolák
megvizsgálásával lehetne kideríteni. Összesítve azonban tudjuk, hogy a kb. 7700
negyedikes középiskolásból kb. 5300 folytatta középiskolában tanulmányait, s
mintegy 1300 más iskolatípust kezdett el látogatni.
Úgy tűnik tehát, hogy a negyedik osztály végén a diákok igen
jelentős százaléka továbbtanulási utat vált. A polgárit végzettek érdemi
eséllyel rendelkeznek ahhoz, hogy középiskolában tanuljanak tovább, a
középiskolások még nagyobbal ahhoz, hogy a "királyi útról letérve" a
felső-kereskedelmis érettségit vagy tanítóképesítőt szerezzenek. Azt
mondhatjuk, hogy azt az alapvető lehetőséget, melyet a feltörekvő társadalmi
csoportok szocializációja jelentett az iskolaalapítások és a tantervpolitika
együttes hatásaként az állam és a városok mind nagyobb mértékben vehették át az
egyházaktól. Az alábbi számítás, mely alapján a fenti állítás ellenőrizhető, a
Magyar statisztikai évkönyv 1901:140, 330, 334, 337-339, 340, 344, 345 alapján
készült.
1.
táblázat
Középfokú iskolatípusok és iskolafenntartók a századfordulón
Állami Főgimnázium 22 408 8513 5691 2822 571 8,91 12,76 11,79
Királyi
katolikus Főgimnázium 10 188 3801 2541 1260 296 3,98 5,7 6,11
Községi Főgimnázium 5 78 1580 1056 524 112 1,65 2,37 2,31
Római
katolikus Főgimnázium 32 524 12384 8279 4105 986 12,96 18,56 20,36
Görög
katolikus Főgimnázium 2 32 861 576 285 64 0,9 1,29 1,32
Alapítványi Főgimnázium 1 15 288 193 95 30 0,3 0,43 0,62
Magán Főgimnázium 3 71 450 301 149 37 0,47 0,67 0,76
Görögkeleti Főgimnázium 2 27 714 477 237 56 0,75 1,07 1,16
Evangélikus Főgimnázium 16 247 5264 3519 1745 462 5,51 7,89 9,54
Református Főgimnázium 21 333 7452 4982 2470 528 7,8 11,17 10,9
Unitárius Főgimnázium 1 20 330 221 109 22 0,35 0,49 0,45
Egyesült
protestáns Főgimnázium 1 17 370 247 123 36 0,39 0,56 0,74
Állami nem telj. gim. 14 138 2656 2656 4,16 0 0
Királyi
katolikus nem telj. gim. 4 37 640 640 1 0 0
Községi nem telj. gim. 2 14 229 229 0,36 0 0
Római
katolikus nem telj. gim. 13 117 1863 1863 2,92 0 0
Magán nem telj. gim. 2 18 151 151 0,24 0 0
Görögkeleti nem telj. gim. 1 7 145 145 0,23 0 0
Evangélikus nem telj. gim. 8 52 781 781 1,22 0 0
Református nem telj. gim. 6 54 804 804 1,26 0 0
Unitárius nem telj. gim. 1 7 158 158 0,25 0 0
Állami Főreál 22 421 7401 4948 2453 488 7,75 11,09 10,08
Községi Főreál 2 48 1075 719 356 51 1,13 1,61 1,05
Evangélikus Főreál 1 14 331 221 110 11 0,35 0,5 0,23
Állami nem telj. reál 3 22 373 373 0,58 0 0
Községi nem telj. reál 1 8 184 184 0,29 0 0
Izraelita nem telj. reál 1 6 154 154 0,24 0 0
Görögkeleti nem telj. reál 1 8 84 84 0,13 0 0
Evangélikus nem telj. reál 2 11 266 266 0,42 0 0
Állami Felsőker. 17 154 1949 1949 392 0 8,81 8,1
Áll. Seg.
községi Felsőker. 7 74 884 884 192 0 4 3,97
Községi Felsőker. 3 41 909 909 165 0 4,11 3,41
Felekezeti Felsőker. 2 15 198 198 42 0 0,9 0,87
Társulati Felsőker. 5 77 890 890 213 0 4,02 4,4
Magán Felsőker. 3 36 439 439 88 0 1,99 1,82
Állami Fiúpolg. 57 428 9434 14,77 0 0
Községi Fiúpolg. 41 344 10068 15,76 0 0
Evangélikus Fiúpolg. 2 15 282 0,44 0 0
Izraelita Fiúpolg. 6 55 1034 1,62 0 0
Magán Fiúpolg. 7 46 602 0,94 0 0
Összesen 350 4227 64571 63879 22112 4842 100 100 100
Nem feleke-
zeti együtt 217 2441 27971 36605 11470 2339 57,30 51,86 48,31
Megjegyzések:
1. A gimnáziumi és reáliskolai
tanulók számát ismerjük, az alsó és felső-középiskolai bontás összességében
pontos, fenntartónként becslésen alapszik.
2. A nem teljes
középiskoláknak - igen kis számban - lehet 5-6. osztályos tanulója is, de itt
az összes tanulót 1-4. osztályosnak tekintjük.
3. A
tanárok-tanítók száma nem feltétlenül pontos, mert gyakran a gimnáziumban
nyilvántartott tanárok a reáliskolában is taníthatnak.
4. A táblázat nem tartalmazza a
lányiskola-típusokat.
5. Minthogy érettségit nem ad, a felső-középiskolások
között nem szerepel a férfi-tanítóképzős diáksereglet, amelyből 2161 járt
államiba és 2407 felekezeti iskolába.
6. A polgárisok töredéke 5-6-ba
jár, de ők is alsó-középiskolásnak számíttattak.
7. A kir.
katolikus intézmények a "nem felekezeti" aggregátumban
nem szerepelnek.
2.
táblázat
Alsó- és felső-középiskola-fenntartás
(diákok száma)
Alsó Felső Alsó% Felső%
Állami 23102 7224 36,2 32,7
Községi 12256 2673 19,2 12,0
Katolikus 10142 4105 15,9 18,6
Református 5786 2470 9,1 11,2
Evangélikus 5069 1855 7,9 8,4
Egyéb 7524 3785 11,8 17,1
A következő oldalon található grafikonon - a kategóriák
jórészének összevonásával - látható, hogyan változik a legnagyobb
iskolafenntartók diáklétszáma az alsó-, ill. a felső-középiskolában.
1. grafikon

A századforduló kultuszminiszterei az alsó tagozatában
egységes középiskola gondolatával kísérleteztek. Nagy befolyású
oktatáspolitikai erők törekedtek arra is, hogy az egységes középiskola alsó
négy osztályának tananyaga a polgári iskoláéval azonos legyen. Jellemző, hogy
még a polgári és a középiskola egységességének ellenfelei is az átlépés kormányzati eszközökkel történő könnyítését, a magánvizsgálatok
szigorának enyhítését szorgalmazták. A századfordulón elérhető közelségbe
került egy olyan iskolastruktúra kialakítása, melynek alapját az egységesnek
megőrzött (tehát a német modellel ellentétben egy gimnáziumra előkészítő
iskolatípus alternatívájával nem fenyegetett) elemi iskola képezi. E rendszer
második szintje az alreáliskola-algimnázium-polgári
iskola keverékéből létrejövő típus, amelyben nincsen latin nyelv (ezért elvileg
még a népiskola felől is átjárható), viszont egységes műveltséget ad a
polgárság tömegeinek és az értelmiségnek. Erre épült volna azután a 14-18
évesek klasszikus, reál, illetve szakoktatása. A késői kilencvenes évek
kormányzati terveiben egy modern, sokkal kevésbé szelektív iskolarendszer képe
áll előttünk. A görögös-latinos, latinos, illetve modern értékek mögött azonban
külön-külön nagy erejű érdekcsoportok álltak. A modern erők természetesen
elégedetlenek voltak azzal, hogy iskolatípusuk nem egyenjogú - azonban nem
szívesen áldozták volna fel annak modern jellegét. Az I. világháborúig a
technika, a gyakorlatiasság, a tőkés elemek befolyásának megnövekedéséig, a
"tömegesedésig" kellett várni ahhoz, hogy az alsó tagozatában egységes, latin
nélküli középiskolából törvényjavaslat szülessen - egy olyan törvényjavaslat,
amelyet azután az 1918-ban felsejlő demokratikus Magyarország is
felhasználhatott volna (MP: 1915: 299, 1916:246, 1918:1). A történelmi egyházak mindvégig a latinos műveltségeszmény
monopóliumának védelmében szembehelyezkedtek a rendszer átjárhatóbbá tételével.
Az átjárhatóság általános - s nem fenntartó-specifikus -
csökkenésének szociológiai bizonyítékaképpen - a természetesen a
századfordulóhoz képest más országterületre, más
népességre vonatkozó - 1933/34-es adatokat idézzük fel. Míg a fiú-polgárisoknak
a századfordulón egyhuszada, addig ekkor már csak egyötvenede tanult tovább középiskolában, az ötödikes
középiskolásoknak ez a mennyiség a századfordulón tizedét, a harmincas években
kevesebb, mint huszadát jelentette. A századfordulón a negyedikes polgárisok
negyede, a harmincas években már csak hetede léphetett felsőkereskedelmibe. A
felsőkereskedelmiben korábban kétharmad-egyharmad arányban keveredhettek a
polgárisok és a középiskolások, a harmincas években már háromnegyed-egynegyed
arányban. Azaz - minden mérhető adatot tekintve - a századfordulóhoz képest a
harmincas évekre jelentősen megnövekedett a középiskolai tanulmányi út
zártsága, "a két párhuzamos létra" (Lukács: 1996) egymás között alig
átjárhatóvá vált. Ezt - később ellenőrzendő hipotézisünk szerint - jelentős
mértékben a megváltozó tantervpolitika is okozza.