A felekezeti elemi iskola és az államsegély

Az alábbiakban az elemi iskola fenntartásának forrásait vizsgáljuk, összehasonlításul megnézve az állami-községi iskolákat is.

3. táblázat

Az egyes fenntartók tulajdonában lévő iskolák összes költsége
és a fedezet fontosabb forrásai 1938-ban (ezer pengőben)

                                   Felekezeti              Egyéb fenntartói            Államsegély         Összes költség

                                                                     iskolaadó                      forrás

Állami                                                             14044                                   0                   14044

Vármegyei                                                               5                                   1                           6

Községi                          8837                           1969                           10806                            

Római katolikus             4462                           7098                             8767                   20327

Görög katolikus                108                             280                               379                       767

(egyesült katolikus                                                                                                                 19)

Református                     1993                           2313                             3512                     7818

Ágostai evangélikus          495                             767                               950                     2212

(egyesült protestáns                                                                                                                 6)

Görögkeleti                           9                               63                                   3                         75

Unitárius                                                                 1                                   2                           3

Izraelita                            257                             515                               259                     1031

Társulati                                                              154                                 11                       165

Magán                                                                 904                                 19                       923

Érdekeltségi                                                          55                                 14                         69

(A felekezeti adó összegei Adóstatisztika I. IX. füzetének adatain, az államsegély nagysága az 1938-as statisztikai évkönyv 276. lapjának adatain alapulnak. A további számítások az állami és református népiskolákról szóló adatok (Néptanítók Lapja: 1937:336) és a más fenntartójú iskolák számának és a tanítók számának (Statisztikai évkönyv: 1938:279) összevetésén alapulnak. A megtalálható adatokra is elvégezvén a táblázatban fel nem tüntetett kalkulációt úgy találtuk, hogy az aránypármódszer mintegy 92%-os pontossággal bízható csak meg, így a fenti adatok fenntartással kezelhetők, de az arányokat így is jelzik. A táblázatban jelzett egyesített iskolákat ki kellett hagyni a számításokból.)

A fenti számok alapján megállapítható, hogy a népoktatás szférájában az iskolai adó a nagy felekezeteknél nagyságrendileg kisebb volt, mint az államsegély. Így az államsegély az adó kétszeresét is elérhette. Kivétel a görögkeleti egyház, ahol az államsegély az összköltségvetésnek alig több mint negyedét, illetve az izraelita egyház, ahol alig több mint felét jelentette. (E két iskolafenntartó olyan társadalmi és szellemi csoportokat képviselt, amelyek az uralkodó körök szemében ellenszenvesek voltak, és a szerb- és zsidóellenes attitűd úgy tűnik, hogy közvetlenül csapódik le a finanszírozásban.) A külső állami segélyek között kell számon tartanunk az oktatási ágazatba áramló 0,9 millió pengőnyi egyházközségi segély nagy részét is. (Sajnos csak 1934-es adat van, 1938-as nincsen.) A községek sokkal több felekezeti tanítót fizettek, mint saját tanítót (1952, ill. 956 főt). A községek 2,2 milliót fizettek a felekezeti tanítóknak (fejenként 1127 pengőt), a városok 1,635 millióval járultak hozzá a területükön működő felekezeti iskolák fenntartásához. Ennek az összegnek igen nagy része esik a vidéki városokra, mert Budapesten az elemi oktatásban egy 19. századi általános községesítő határozat eredményeképpen valóban dominált a városi iskolák aránya, úgy ahogy azt Eötvös eredetileg szerette volna. A iparostanonc iskolákhoz a városok 8 ezer, a hasonló kereskedőtanonc iskolához 19 ezer, a gazdasági ismétlő népiskolához 23 ezer pengővel járultak hozzá (Magyar Városok: 54-61.). A községek egyházügyi költségeinek talán negyven százaléka tekinthető oktatástámogatásnak. Relatíve a legtöbbet költenek a közepes méretű községek, utána a nagyobbak, és a legkevesebbet a kicsik. Ennek oka, hogy a közepesek már elég jelentősek ahhoz, hogy polgárit tartsanak fenn, de ahhoz még nem, hogy gimnázium települjön a községbe, így relatíve több gyerek jelentkezik polgáriba, mint a hasonló rétegösszetételű nagyobb településeken. Ezekben a kisebbségi vallást követők már vannak annyian, hogy ne kényszerüljenek a többségi vallás iskolájába járatni gyereküket, viszont még nincsenek annyian, hogy egyházi adóikkal fenntartsanak egy iskolát. A kicsik a kevesebb pénzből jóval többet áramoltatnak az egyházon keresztül. Ez érthető, hiszen ezekben a községekben az egyetlen iskola felekezeti, és annak fenntartásához járul hozzá a község. Az a tény azonban, hogy a pénz az egyházközségen keresztül áramlik, még azt a tanítót is egyháztól függővé teszi, aki végső soron világi forrásokból, közadókból származtathatja jövedelmét. A felekezeti iskolák 64,4%-a államsegélyben részesül, majdnem 2,4 milliót kapnak így az iskolák, s ennek csak kicsiny töredékét a községi háztartáson keresztül. A többi pénzt a központi apparátus uralja. Adataink szerint a felekezeti tanítók már rendkívül élesen tiltakoztak, ha jövedelmük 10%-kal elmaradt az állami kollégáikétól. (A felekezeti tanító egyébként elvileg közhivatalnok, 1907 óta garantált a fizetésének összege. Ebből feltételezhetjük, hogy átlagos jövedelmük nem lehetett sokkal, nagyságrendekkel kevesebb, mint az államiaké [ami átlagosan 2680 P volt]. Közvetett bizonyíték, hogy a területvisszacsatolások utáni tanítóhiányban az állami oktatás expanziója elszívta volna a nagyon rosszul fizetett felekezeti tanítókat.)