A felekezeti normák követése illetve sértése: a gyerekszám és a válás

Empírizálható szekularizációs tünet a gyerekszám csökkenése is. Ráadásul a gyerekszám olyan életmódtényező, amely gyerekkorban, társadalmi csoport-hovatartozástól, a kis- vagy nagycsaládos életszervezéstől, a család kommu­nikációs kultúrájáról függetlenül minden gyerek számára látható: olyan "információ", melynek mindenképpen van szocializációs ereje.

A gyerekszámról kétféle forrásból szerezhetünk információt. Az első forrás az a népszámlálási adat, amely egy meghatározott időpontban mutatja, hogy a gyerekszámot a teljes népességben hogyan befolyásolja a felekezet ill. a településszerkezet.

5. táblázat

A férjes nők átlagos gyerekszáma 1930-ban

                                    Budapest         Törv. város összesen          Megyék összesen          Összesen

Római katolikus              1,92                             2,38                              3,56                         3,36

Református                      1,76                             2,47                              3,33                         3,2

Evangélikus                     1,76                             2,16                              3,3                           3,15

Izraelita                           1,85                             1,95                              3,                             2,4

A táblázatból kiderül, hogy a felekezeti különbségek Budapest esetében alig magyarázzák a különböző gyerek­számot, de a legintenzívebb különbség is csak 1,2-szeres - a településtípus szerinti különbözőség azonban a három nagy keresztény felekezet esetében 1,8-1,9-szeres, de még az izraeliták esetében is 1,6-szoros. Azaz: a különböző felekezetűek különböző gyerekszámait sokkal inkább a településszerkezet és az ezzel összefüggő szekularizáció határozza meg, mint az eredendő felekezeti különbségek.

Egyébként a szekularizációs ütemet 1920 és 1930 között az alábbiakban jellemezhetjük: a leggyorsabb az izraeli­táknál, hiszen az 1930-as adat az 1920-asnak csak 80,8%-a. A keresztény felekezetek között kicsi az ütemkülönbség: az evangélikusok 89,0%-kal vezetnek, a katolikusok 90,3%-ra, a reformátusok 92,5%-ra csökkentették gyerek­számu­kat ebben az évtizedben. (A helyzetet természetesen iskolázott alacsonyabb gyerekszámú keresztény középosztály­beliek bevándorlása is módosítja, a valóságban tehát a nem-izraeliták szekularizációs üteme lassabb.) (M. stat. közl.: 76. k., 36)

Mindenképpen figyelemreméltó jelenség, hogy az eleve alacsonyabb gyerekszámú felekezeti aggregátum - az izraelita - szekularizációs fölényét fokozza, a többiek országos erősorrendjében azonban enyhe változások következnek be: a szorosan egymás melletti értéket mutató evangélikus és református népesség helyet cserélt, azaz 1930-ra (való­színűleg az iskolázott evangélikus nemzedék szülőkorba érése következtében) az evangélikusok már kissé szekulari­záltabbnak tűnnek, mint a reformátusok. A katolikus népesség stabilan őrzi a legmagasabb gyerekszámú pozíciót.

A másik megoldás kissé kockázatosabb, de érdekesebb is: a szekularizáció változását kisebb csoporton érdemes megvizsgálnunk. Ki kell küszöbölnünk a településszerkezet hatását, például csak budapestieket kell vizsgálnunk, ki kell küszöbölünk, hogy ugyanazon időpontban (természetesen) különböző generációk élnek együtt, különböző szokásokkal, különböző mértékű szekularizáltsággal.

Két konkrét év budapesti születéseit hasonlítjuk tehát össze; összehasonlíthatók az első világháború előtti és utáni állapotok. (Az 1912-es és 1931-es év a megelőző és követő évek szempontjából átlagosnak tekinthető.) Az első két oszlop azt mutatja, hogy tízezer, oldalt megnevezett felekezetű lakosra hány születés jutott, a harmadik oszlop pedig azt, hogy a közel húsz esztendő alatt az egyes felekezeti aggregátumok mennyivel csökkentették arányszámukat.)

6. táblázat

Gyerekszám 10 000 lakosra, Budapesten

                                     1912                                     1931                                             Változás

Római katolikus              286                                       181                                                      63,3

Görög katolikus              319                                       179                                                      56,1

Görögkeleti                     162                                       106                                                      65,4

Evangélikus                    266                                       152                                                      57,1

Református                     301                                       203                                                      67,4

Unitárius                         373                                       120                                                      32,2

Izraelita                           191                                         86                                                      45,0

Összesen                         265                                       163                                                      61,5

2. grafikon

                                 (Illyefalvi: 1932:70)

A nagyobb felekezetek (születési arányszámmal mért) szekularizációs erősorrendje mindkét időpontban az izraelita, evangélikus, katolikus, református rendet követi. Ami figyelemreméltó, hogy a változás üteme szempontjából is ugyanez a helyzet. Azaz: minél alacsonyabb gyerekszámú egy aggregátum 1912-ben, annál nagyobb ütemben csökkenti tovább gyerekszámát.

Hasonlóképpen megvizsgálhatnánk az egyes felekezetekhez tartozók válási, illetve válás utáni újraházasodási adatait.

Közismert, hogy az elváltak aránya egy generáció alatt többszörösére emelkedett, de az talán kevésbé, hogy a válás utáni újraházasodás - Budapesten - nem mutat összefüggést azzal, hogy valaki ezt tiltó, vagy ezt engedő felekezet tagja: 1929 táján a megházasodó "munkások" (pontosabban az ilyen nevű aggregáció) 7,1%-a, ezen belül a katolikus munkások 6,7%-a, a megházasodó polgárok 13,6%-a, ezen belül a katolikus polgárok 14,6%-a elvált családi állapotú. (Illyefalvi: 1931, Illyefalvi: 1935)

Az elváltak arányának növekedése a magyarországi népesség egyes korcsoportjaiban szintén igen figyelemreméltó. A trianoni területre számítva a századfordulón a nőknek alig 0,3%-a elvált, 1920-ban már 0,7%-a, 1930-ban 1,2%-a, 1941-ben 1,4%-a, 1949-ben 1,6%-a. (1960-ban egyébként már 2,6%-a.)

Találunk ezeknél lényegesen szekularizáltabb korcsoportokat is: 1900-ban 0,4%, 1910-ben 0,9%, 1920-ban 1,2%, 1930-ban 2,1%, 1941-ben 2,5%, 1949-ben 2,5%, (1960-ban 3,8%), 1970-ben 5,7% volt az adott népszámlálás időpontjában legszekularizáltabb korcsoport elvált nőinek aránya. Ha pl. a mindenkori 30-34 éves nőket kísérjük figyelemmel, megállapíthatjuk, hogy 1930-ban a fiatal nemzedék immár sokkal magasabb arányú szekularizációt mutat, mint az idősebbeket is magában foglaló átlag. Ha az egyes generációkat kísérjük nyomon kiderül, hogy a kiegyezés után született nőknek legfeljebb 0,8% volt egyidejűleg elvált státusban, a tíz évvel fiatalabbak 1,3%-a, a húsz évvel fiatalabbak 1,9%-a kerülhetett ebbe az állapotba - zömében a húszas években, tehát középkorúan. Akik a századfordulón születtek, tartósan és magasabb életkorban is válnak, ennek jele, hogy az elvált nők aránya akkor a legmagasabb, amikor a kohorsz eléri a hatvan éves életkort.

7. táblázat

Elvált nők

                                             1900     1910      1920      1930      1941      1949      1960   1970  1980

1866-1870-ben születettek     0,4        0,7         0,7         0,8         0,7         0,4                               

1876-1880-ban születettek     0,2        0,9         1,1         1,3         1,2         0,8         0,8                 

1886-1890-ben születettek                 0,3         1,2         1,9         1,9         1,5         1,6      1,4      

1896-1900-ban születettek                               0,4         2,0         2,5         2,4         3,0      2,7     2,9

Összesen                                  0,3        0,5         0,7         1,2         1,4         1,6         2,6      3,8     5,6

Mindenkori 30-34 évesek        0,4        0,9         1,2         2,0         1,7         2,1         3,2      4,5     7,2

(Az 1980-as népszámlálás: 36. k. 202)

3. grafikon