Az
istentisztelet-járók aránya a szülők körében
A heti istentisztelet-járásról korabeli rendszeres adataink
gyakorlatilag nincsenek, legfeljebb becslések: e szerint a harmincas évek végén
a református gyülekezeti tagoknak 9-40%-a (?!) járt hetente istentiszteletre. (Bolyki-Ladányi:
1987:82) 1939/40-ben a 6 évesnél
idősebb katolikusok 43%-a vett részt a vasárnapi miséken (Tomka:
1991:160).
A történetírás - legalábbis Magyarországon - meglehetősen
ritkán használja a közvéleménykutatási adatokat.
Pedig megtehetné, hiszen - megfelelően megfogalmazott kérdések esetén - a ma
élő idősebb emberek releváns információkkal szolgálhatnak. A közöttünk élő - a
Horthy-korszakban nevelkedett - idősebb emberek visszaemlékezései alapján
módunkban van bizonyos képet formálni a Horthy-korszakbeli szülőkorú népesség
vallásosságáról, szokásairól. (A visszatekintéses módszert első ízben a
fiatalon elhunyt vallásszociológus, Szántó János alkalmazta.) (Szántó: 1998)
A Tárki (3000, a magyar társadalmat iskolázottsági, nemi,
életkori, regionális szempontból reprezentáló megkérdezettre épülő) 1992-ben
végzett mobilitás-vizsgálatában s az ISSP 1991-es (ezres mintát használó)
paneljében egyaránt volt a szülők istentisztelet-járására utaló kérdés. (A
megkérdezettnek arra kellett emlékeznie, hogy 10 éves korában apja ill. anyja milyen gyakran járt istentiszteletre.)
Először tízévenkénti korcsoportokra bontva vizsgáltuk a népesség ilyen irányú
tapasztalatait. Van azonban veszélye annak, hogy a kiválasztott évtizedforduló
"nem jó határ". Ugyanis - elképzelhető, hogy a valóságban egyfelől az egyik korcsoport fiataljai és a következő
korcsoport öregjei, másfelől viszont az egyik korcsoport öregjei és a következő
korcsoport fiataljai mutatnak hasonló értéket. Azaz a valóságban az évtizedfordulóra éppen hullámvölgy esik, a két
tízéves korcsoport értékeit összekötve azonban egy "unalmas" (azaz
változatlanságot tükröző) egyenest kapunk.
E veszély elkerülésére a csúsztatás technikáját alkalmaztuk,
az 1924-es jelű korcsoport pl. az 1920 és 1929 között tízévesek által
mondottakat tartalmazza, az 1925-ös jelű az 1921 és 1930 közötti
megfigyeléseket, és így tovább. Kiemeltük a hetenként vagy gyakrabban
istentisztelet-járókat (hagyományosan őket nevezi a vallásszociológia egyházi
értelemben vallásosnak) - s ennek alapján állítottuk össze a következő
táblázatot (az ISSP felmérésének adatait az alacsonyabb elemszám miatt csak az
"1939 k."-tól közöljük):
8. táblázat
Heti istentiszteletre járó apák és
anyák
Megfigyelési Egyházias Egyházias Egyházias Egyházias ISSP TARMOB
időpont apák,
ISSP apák, anyák, anyák, korcsoport korcsoport
TARMOB ISSP TARMOB esetszáma esetszáma
1924 k. 49,7 59,8 52 164
1925 k. 49,1 60,6 52 175
1926 k. 47,6 60,1 59 203
1927 k. 46,3 59,6 62 228
1928 k. 44,6 59,6 66 240
1929 k. 44 59,4 71 266
1930 k. 42,3 58,7 73 312
1931 k. 44,4 58,8 78 337
1932 k. 41,2 56,7 89 367
1933 k. 41,5 56,3 104 398
1934 k. 41,5 56,8 115 424
1935 k. 40,4 55,3 127 443
1936 k. 39,9 55,6 130 450
1937 k. 39,5 56,2 143 445
1938 k. 40,1 57,1 148 459
1939 k. 39,1 41,2 56 55,7 159 465
1940 k. 39,9 40,3 56,1 55 171 462
1941 k. 39 38,8 56,5 54,6 186 460
1942 k. 40,7 41,5 58,5 56,4 183 477
1943 k. 40,8 41,7 58,9 56,3 185 481
1944 k. 41,1 41,4 59,1 56,4 186 477
4. grafikon

Ha a két felmérést egymás forráskritikájának tekintjük,
kitűnik, hogy az 1939 körüli megfigyelési időponttól kezdve elég közel vannak
egymáshoz a két különböző felmérésből nyert értékek. A húszas évek közepe és a
negyvenes évek közepe között "szelíd" szekularizációs vonalat kapunk.
A grafikont a nagyobb minta (Tárki Mobilitásvizsgálat)
alapján készítettük el.
A Horthy-korszak elején az apák fele, az anyák háromötöde
járt az egyházi elvárások szerinti gyakorisággal istentiszteletre. A
Horthy-korszak két évtizede során pedig a szekularizáció - a határozott
kormányzati lépések ellenére - előrehaladt, s az időszak végén a férfiaknak már
csak kétötöde, a nőknek már kevesebb, mint háromötöde felelt meg az egyházi
előírásoknak.
Ha azokat vizsgáljuk meg, akik
havonta néhányszor vagy annál gyakrabban jártak istentiszteletre, akkor
kiderül, hogy akik a húszas évek közepére emlékezhettek, az apáknak
háromötödét, az anyáknak háromnegyedét sorolták ebbe a kategóriába. A második
világháború idején serdülők emlékei szerint pedig az apák alig fele, az
anyáknak pedig már csak kétharmada tartozott ebbe a csoportba.
Másfelől nézve, azoknak a családoknak az aránya, ahol egyik
szülő sem járt rendszeresen istentiszteletre (legfeljebb ünnepenként, évente,
vagy soha) egyetlen évtized alatt a szülői népesség negyedéről harmadára nőtt.
A megfigyelési időpont mellett a megfigyelt személy - tehát
az apa és anya generációs hovatartozása is játszik - bár meglehetősen szerény -
szerepet. Itt nagyobb - egyenként 13-13 évre
kiterjedő - korcsoportokkal számoltunk. Az 1879 körül (1873 és 1886 között)
született férfiaknak még több mint 53%-a volt heti istentisztelet-látogató, az
1889 körül születetteknek már kevesebb, mint 42%-a.
Az 1919 és 1939 között született korcsoport szüleinél - immár
nem az időtengely, hanem a falusi-városi lét szerint bontva - a következő istentiszteletjárási gyakoriságot tapasztaljuk:
9.
táblázat
Istentisztelet látogatási gyakoriság 1929 és 1949 között
Apák Falusi Városi Anyák Falusi Városi
apák apák
anyák anyák
Soha 16 14,8 22,1 8,9 7,6 12,7
Évente 8,4 7,8 11,5 5,8 4,9 8,6
Évente néhányszor 20 20 24 14 14 15
Havonta néhányszor 10,8 11,3 11,8 13,9 14,3 13,9
Hetente 33,9 39,7 26,7 43,5 45,6 41,6
Hetente többször 4,1 4,8 3,4 8,7 9,6 7,1
Naponta 1,3 1,7 0,4 3,1 4 1,1
Az apák körében a heti vagy gyakoribb istentisztelet-járás
falun másfélszer gyakoribb, mint a városokban, az évente egyszer vagy sosem
járás pedig másfélszer ritkább. Kisebb a különbség az ünnepi, s még kisebb a
havi istentisztelet-járás esetében. Az egyházias végponton az anyák közötti
különbség jóval kisebb, hiszen a falusi adat a városinál csak 1,2-szeresen
erőteljesebb vallásosságot mutat. A szekularizált végponton viszont nagyobb,
1,7-szeres a különbség. A családon belüli állapotokat nézve: a városokban
1,5-ször a falvakban 1,28-szor gyakoribb a hetente vagy gyakrabban istentiszteletre
látogató anya, mint a hasonló apa. A másik végponton - a sosem járók között - a
falusi apák kétszer gyakrabban fordulnak elő, mint a hasonló anyák, a
városokban viszont csak 1,7-szer.
Az apa és anya istentiszteletre látogatásának
egyenlőtlenségét látva megvizsgáltuk, hányan vannak azok, akiknél mindkét szülő
legalább hetente egyszer, legalább havonta egyszer stb. járt istentiszteletre.
Arra az igen érdekes következtetésre juthatunk, hogy ugyan a fő szabály az,
hogy a nők gyakrabban járnak istentiszteletre, mint a férfiak, mégis vannak
olyan házaspárok, ahol ez fordítva van. Így a teljesen egyértelmű egyházias
mintát mutató szülők aránya a falvakban a családok kétötödére, a városokban
negyedére csökken. Azoknak a családoknak az aránya pedig, ahol legalább az
egyik szülő sosem járt istentiszteletre, a falusi családok több mint húsz, a
városi családok több mint harminc százaléka.
10.
táblázat
Családok istentisztelet-látogatási gyakorisága 1929 és 1949
között
Falusi
családok Városi
családok
Legalább hetente egyszer 39 26,3
Legalább havonta néhányszor 50,5 38,3
Legalább évente néhányszor 71,2 60,2
Legalább évente egyszer 78,5 72,3
5.
grafikon
