A közoktatás-politikai érvelés

Ez az érvcsoport lényegében két fő momentumra épül:

- a művelődési monopólium megtörése csak így lehetséges;

- az általános iskolai hálózat kiterjesztése, a törpeiskolák felszámolása csak így lehetséges.

A javaslat előadója Földes adatait fogadja el a művelődési monopóliumról (azaz a munkás-paraszt gyerekek csak 5%-a jut középiskolába és 3,4%-a érettségihez) (Földet: 300). A törpeiskolák működése elsősorban a csak 6 elemit végzetteknek okozott mérhetetlen károkat, a 2200 népiskola 45%-a volt egytanítós - a törpeiskolák összevonására szólító kormányfelhívás eredménytelen maradt, így még 1948-ban is 200 000 parasztgyermek tanul törpeiskolában (Földet: 296).

A Kisgazdapárt szónoka szerint "elsősorban nemzetnevelési kérdésről van szó... Politikaivá a kérdést nem mi tettük, nem a magyar demokrácia tette" (Földet: 346). A hozzászólók közül Bóka (MDP) az első, aki a törvényjavaslat nevelésügyi oldalát hangsúlyozza (Földet: 368). azzal vádolja vitapartnereit, hogy érdemi kérdésekkel nem is foglalkoznak - "a törpeiskolák összevonására irányuló kísérletek során a felekezetek továbbra is partikuláris érdekeket tartottak szem előtt -, s az egyesítés feltételeként megszabták, hogy az igazgató, a magyar és a történelem tanár csak egyik vagy másik felekezethez tartozó lehet" (Földet: 298).