Az ideológiai vita

A kormány nem kívánt a kérdésről ideológiai vitát nyitni kétségtelen, hogy ez taktikailag reménytelen is lett volna. Egyetlen igazán ideológiainak tekinthető momentum merült fel: a nemzeti közgondolkodás egységének követelménye. A törvény előadója a felekezeti oktatás fő hibájának azt tartja, hogy ha kezdetüktől különbözőképpen gondolkoztak az állampolgárok, nem jöhetett létre nemzeti egység (Földet: 293).

Barankovics ellenérvelése szerint a keresztény szülő követelménye, hogy a gyermekének nevelése keresztény legyen, "éppoly elvitathatatlan, mint aminő elvitathatatlan egy más világnézeti szülőnek az a szubjektív joga, hogy gyermekét a maga világnézetének képére és hasonlatosságára igyekezzék formálni" (Földet: 238). A nevelés a három közösség, a család, a társadalom és egyház közös joga. Több köze van a gyerekhez a családnak és a társadalomnak, mint az államnak. A családnak elsőbbsége van a nevelés terén. A Kisgazdapárt szónoka erőteljes gúnnyal utasítja vissza Barankovics érvelését a természetjogról: "van az ő álláspontjánál még orthodoxabb álláspont is, iparkodjék azt magáévá tenni: e szerint a szülők is az egyháztól kapnak megbízást gyermekeik nevelésére" (Földet: 381). Az egyháznak saját, nem természetjogi érvelése, hogy híveit hitbeli vagy erkölcsi eltévelyedésektől megóvja. Ez is a katolikusok világnézetéhez tartozik - mondja Barankovics.

Mi egyáltalán nem vitatjuk, hogy az állam a világiakat nevelő iskolák mindegyike felett felügyeleti jogot gyakorolhat - mondja Barankovics - a tanítói személyzet alkalmasságát megszabhatja és ellenőrizheti, az általános kultúrának megfelelően a tanulmányi rendet megállapíthatja, és minden alkalmas és igazságos eszközzel gondoskodhatik arról, hogy az iskolákban az állampolgári engedelmesség követelményeinek megfelelően oktatás és nevelés folyjék" (Földet: 324). - Barankovics tehát a lehető legmesszebb elmegy, ameddig csak elmehet. Egyébként az előadó is: a mi részünkről soha nem terjedt és nem is terjedhet ki odáig a dolog, hogy ne ismerjük el az egyház örökkévaló és isteni feladatait, (Földet: 302). Nem ideológiai ez a konfliktus sem, hanem hatalompolitikai, Ortutay jellegzetes megjegyzése szerint: "Ez is investitura harc" (Földet: 304).

A kisgazdák még jelzik elveik nem egészen azonosak a munkáspártokkal, sőt az azok álláspontját teljesen elfogadó Ortutayval. A kisgazdák hivatalos szónoka szerint "az volna az ideális állapot, ha háromféle iskola között is választhatnánk egy faluban", így azonban anyagilag lehetetlen, hogy osztott iskolák legyenek, hogy megvalósuljanak a nyolcosztályos általános iskola követelményei (Földet: 346). Az oktatás tartalmi változása körül kibontakozó vita szintén az ideológiai vita egyik alkérdésének tekinthető. A javaslat előadója a várható új tartalmat úgy interpretálta, hogy

- meg kell tagadni a konzervatív - keleti magyarságképet,

- a történelem-oktatás a tömegek történetére is kiterjeszkedjék,

- ne lázadóként interpretálják a kurucokat és más felkelőket

- ne "Herczegh Ferenc-centrikusak" legyenek a magyar tankönyvek,

- ne úri, hanem dolgozó ideálok formálódjanak (Földet: 288-289).

"Ne féltse senki az állami iskolák tanrendszerétől, se azok tankönyveitől, se azok szellemétől az új magyar nemzedéket. Az állami iskolák tisztességes, művelt, az élet és a történelem problémáiban járatos, az iskolai önkormányzaton belül fejlődő jó magyar demokratákat fognak nevelni, akiknek a szülői ház a továbbra is kötelező hitoktatás és a vallásgyakorlat teljes szabadsága megadja a módot arra, hogy jó hívei legyenek egyházunknak is" - mondja a törvényjavaslat kisgazdapárti előadója.

A kisgazdák szónoka ideológiailag rendkívül optimista: "1848-ban a francia forradalom nagy emberei előrelépésének második nagy árama ért el hozzánk és ötvöződött azzal, ami a magyar múltban valóban nagy. Így szintetizálódik majd a marxizmus és a magyarság is..." - nem marxizmust fognak tanítani tehát az államosított iskolákban (Földet: 385). "Az állami iskolamonopólium... a világnézeti totalizmus veszélyét rejti magában az oktatásban és a nevelésben" - fogalmazza meg viszont Barankovics. Nem azt állítja tehát, hogy másnaptól új világnézet lesz az iskolában, csupán a totalitarizmus veszélyét említi.

Láthattuk tehát, hogy a koalíciós pártok nem voltak hajlandók elismerni a harc ideológiai vonatkozásait - valószínűleg taktikai okokból. Az ideológikumot inkább az ellenzék érzi, s vádolja vele a kormányt. Hogy az iskolák államosítása igenis ideológiai, világnézeti kérdés is, megint csak a radikálisok, a "kormányzati reménytelenség" alapján álló elvhű politikusok merik kimondani helyeslőleg. Szekeres János, a radikálisok kijelölt szónoka, saját 1914-es programjukra hivatkozik. Ő nyíltan fogalmaz: "az állásfoglalás világnézet kérdése, ez a kulturális honfoglalást jelenti" (Földet: 413).