A politikai érvek

A politikai érvelés elsősorban a klerikális reakció és a demokrácia közötti küzdelem részeként kívánta bemutatni, s a gyárak államosításával, illetve a földreformmal és a köztársasági törvénnyel helyezte egy sorba. Az előadó hangsúlyozta, "ennek a törvényjavaslatnak híre az elmúlt hetekben mély hullámokat vetett a magyar közvéleményben éppen úgy, mint annak idején, mondjuk, az egyházpolitikai törvényjavaslat a polgári házassággal, amelynek tárgyalása öt esztendőn keresztül tartott, és amelybe három kormánynak a pozíciója rendült bele" (Földet: 287). Az előadó beszédében szereplő "agitáció a katolikus egyház bizonyos körei részéről" (Földet: 301) kifejezés, illetve a hercegprímás személyes halandóságának, illetve a progresszíó gondolatának és az egyházi gondolatnak a szembesítése a legfőbb eszköz (Földet: 307). Példának hozza a földreform és a köztársaság elleni állásfoglalást, a magyar reakció most az egyház egyes vezetői mögé sorakozott fel" (Földet: 309). Az előadó még megemlíti, a "jóhiszemű emberek között is" sokan vannak, akik ebben egyházellenes harcot látnak (Földet: 308). A kisgazdapárt szónoka rákérdez - mi lesz, ha Mindszenty kiközösítése után mégis megkötik a konkordátumot a Vatikánnal, a magyar klérus feje felett (Földet: 385-386).

A kommunisták érvelési logikája Pócspetrit választotta kiindulópontnak. S saját szociális összetételével biztosította a kételkedőket: ez magának a népnek a javaslata (Földet: 366-367). A dolgozók pártjának hivatalos szónoka elválasztja nemcsak a hívőket, hanem a papság tekintélyes részét is Mindszentytől (Földet: 371). Ravasz Lászlót idézi: "Ha az egyházat megejti ez a kísértés, az a végzetes szerep vár rá, hogy átalakul egy illegális párttá." S rögtön kategóriát formál: akik a tanteremből harcteret alakítottak, azok "megtévedt pap, nyugállományú Horthy generális, nyugatos tiszt, B-listás közigazgatási tisztviselő, népellenes bűnös, háborús gonosztevő" (Földet: 373). A vita ezen szakaszában - láthatjuk - már nincsen középút vagy fontolva haladás, az alternatíva így fest: "a kormányt támogatod, vagy a háborús bűnössel kerülsz egy sorba".

Erdei a nemzeti parasztpárt részéről a közoktatási probléma felől indít, majd a politikai kérdésre vált: "nagyon egyszerű, a demokrácia alapkérdéséről van szó, arról, kik vannak a demokrácia mellett és kik ellene" - e logika az ellenzéket egy csapásra antidemokratikussá minősíti (Földet: 401).

A javaslat ellenzői közül Slachta Margit a rendkívüli sürgetést kifogásolja, azután azt, hogy a háznagy az összes karzat-jegyeket lefoglalta a baloldal számára (Földet: 389, 390). A magyar tömegek tiltakozásáról szól, a Katolikus Szülők Szövetsége és az egyházközségek tiltakozásából 2499-et mutat fel. A vallásos gyűlések betiltása ellen tiltakoznak, a rendőrség, a katonaság mozgósítását hányja a rendszer szemére. A többség gyakorlatilag belefojtotta a szót (Földet: 392-397).

A független demokraták leszögezik törekvésüket. Ahhoz, hogy a légkör nyugodt maradjon, "az állam és az egyházak egyes képviselői által elkövetett hibák miatt nem járhattak eredménnyel. A mai felizgatott légkört nem tartjuk alkalmasnak ilyen nagy horderejű kérdés higgadt és tárgyilagos megvitatására, a javaslat tárgyalásában részletesen nem veszünk részt" - a szavazást a tagok lelkiismeretére bízza (Földet: 363). A demokrácia az elmúlt három évben még nem tudott megnyugtató példával szolgálni a politikamentes valláserkölcsi nevelés biztosítására - mondja a független demokraták deklarációja (Földet: 362). A jövő szempontjából fontos, hogy "a jelen törvény nem mondja ki azt, hogy csak az állam állíthat fel iskolákat, és így, mint a kivételekből látszik, nem érinti az egyházak iskolafenntartási jogát" - mondja az előadó. Barankovics persze azonnal rámutat: a törvényjavaslat arra törekszik, hogy az elvet erősítő kivételezés lehetőségének fenntartásával az állami iskola-monopóliumot vezesse be, és az egyháztól elvegye az oktatási és nevelési eredményeket (Földet: 311). Erre az MDP-tagok felkiáltása ez volt: "Nagyon helyes" (Földet: 319).

A kivételként majdan létrejött egyházi iskolákban "nem az állam költségén fog majd menni a tanítás", hanem a hívek zsebére. "Húsz évig megmarad az államsegély, ötévenként 25%-kal csökkentve" - helyezi kilátásba a kisgazdapárt szónoka. (Földet: 383). Sem a törvényjavaslatban, sem az érvelésben nincs szó a fakultatív hitoktatásról, de egy demokrata néppárti közbeszólás bizonyítja, világosan látták az összefüggést: ha az iskolák államivá válnak, sokkal egyszerűbb döntés lesz a kötelező hitoktatás eltörlése (Földet: 318).