A Kádár-korszak hittanhelyzetének lehetséges
magyarázatai
E tanulmányunk módszere és megközelítése nem hasonlít az
eddigiekére. Nem is hasonlíthat, hiszen a szélesebb eszmetörténeti kontextus
olyan jellegű feltárása, melyet a Horthy-korszakkal kapcsolatban végeztünk, itt
és most meghaladja az erőnket, ahhoz pedig, hogy az 1945-1958-as időszakhoz
hasonlóan analitikus-kronologikus elemzést adjunk, az
időközben megnyílt ÁEH-es levéltárakat feldolgozó
kutatók publikációit is meg kellene várnunk.
Az ötvenes évek végéig, úgy tűnik, a párt egyházpolitikája,
valláspolitikája, értelmiségpolitikája, oktatáspolitikája és az ezzel
kapcsolatos nyomás-engedés politikája közvetlenül befolyásolják az iskolai
hittanra járók számát.
A hatvanas évek elejétől azonban a hittanra járók száma
folyamatosan és évről évre csökken.
1.
táblázat
A
hittanra járók aránya az AEH adatai szerint
1960 25 1978 5,13
1965 10 1979 4,49
1971 9,7 1980 4,36
1972 9,02 1981 4,1
1973 8,46 1982 3,84
1974 7,69 1984 3,39
1975 6,9 1985 3,41
1976 6,17 1986 3,21
1977 5,61 1987 3,18
(Tomka,
AEH-adatok alapján. A táblázat elején csak ötévenkénti adatok vannak!)
Hogy ennek magyarázatát megleljük, lépésről lépésre kell
haladnunk: először az egyházpolitika, azután az értelmiségpolitika, végül az
oktatáspolitika hullámhegyeit és hullámvölgyeit vizsgáljuk meg. "Hogyan kellett
volna" ezeknek kihatniuk a hittanra járók számára? Ahhoz, hogy e politikák
történetét végigkísérjük, át kellene tanulmányoznunk az AEH és az Agit-prop osztály iratanyagát, valamint a korszak
legfontosabb ideológiai-értelmiségi folyóiratait, a Világosságot, a Kritikát,
stb. Erre most nem vállalkoztunk, az alábbi elemzés tehát nyilvánvalóan töredékes.
(A részletes levéltári és sajtóelemzésen alapuló elemzést az időszak hossza, a
megnövekedett sajtónyilvánosság, a kutatási korlátozások és az egyháztörténeti,
köztörténeti, illetve ideológiatörténeti folyamatok feldolgozatlansága egyaránt
nehezítik.)