A szekularizáció mint magyarázat
A végére hagytuk, hogy igazi magyarázatnak nem ilyen vagy
olyan politikát, hanem a társadalmi szekularizáció jelenségét
tartjuk. A szekularizáció okai között - közhelyszerűen, s mint a világon
mindenütt a városiasodást, a hagyományos kötelékek felbomlását, a fogyasztói
társadalom előretörését sorolhatjuk fel. (E helyütt nem kívánunk vitatkozni
napjaink azon intellektuális divatjelenségével, mely a szekularizáció puszta
létét is kétségbe vonja. A konkrét kérdésben ugyanis csak az intézményes
vallásosság csökkenése a kérdés, ez pedig az alábbi, és minden más felmérés
alapján igaznak tekinthető.)
A szekularizáció jelenségéről nagyon sokféle adatunk van.
Közismerten leglassabban a keresztelések aránya csökkent, 1961-ben
gyakorlatilag még minden csecsemőt megkereszteltek, illetve bejegyeztek
valamilyen egyházba, 1971-ben már csak 90%-ukat, 1980-ban már csak 70%-ukat,
1985-ben 68,7%-ukat - innen kezdve viszont ingadozás tapasztalható. A nem
elvált állapotú katolikusok házasságkötéseiből 1951-ben még 86,3%, 1961-ben
83,5%, 1971-ben 68% volt egyházi. A mélypont az 1980-as 49,4%, ettől kezdve
emelkedés kezdődik (Tomka: 1991). A református
népesség 60-as évekbeli szekularizációs mozgását mutatja, hogy 1962-ben a
megkereszteltek 55%-a konfirmált, 1968-ban 50%, s 1987-ben már csak 36%!) Az
ötvenes-hatvanas években a vallásosság mértékéről sajnos nem rendelkezünk
korabeli adatokkal. Így az első felmérések idejére már egy erősen szekularizált
társadalom képe bukkan elénk úgy, hogy - legalábbis kortárs adatokon -, nem
nagyon tudjuk felmérni az intézményes vallásosság legjobb mutatójaként számon
tartott istentisztelet-járási gyakoriságot, illetve ennek ritkulását, mint
szekularizációs mutatót.
A visszatekintést lehetővé tevő felmérések közül, most a
Tárki 1992-es mobilitás-paneljének adatait idézzük. A felnőtt magyar lakosságra
reprezentatív háromezres mintában megkérdezettek gyerekkorára vonatkoztatva afelől érdeklődtek, milyen gyakran jártak a szülők
templomba. Úgy csoportosítottuk az adatokat, hogy megvizsgáltuk: azoknak, akik
1948 és 1952, 1951 és 1955, stb. között voltak 10 évesek,
a szüleik körében hogyan csökkent a heti templomjárók aránya.
2.
táblázat
A heti istentiszteletre járók aránya
"Megfigyelési időpont" Középkorú férfiak Középkorú nők
1948-52 40,5 58,1
1951-55 32,2 49,6
1953-57 30,5 47,0
1956-60 23,8 42,7
1958-62 18,8 37,8
1961-65 18,5 35,6
1963-67 17,2 32,1
1966-70 15,0 27,8
1968-72 12,5 26,2
1971-75 9,4 19,8
1973-77 9,7 15,6
1976-80 10,7 14,0
1978-82 9,2 12,2
Mielőtt következtetések vonnánk le, vizsgáljuk meg
kontrollcsoportként az ISSP magyarországi vizsgálatának 1991-es eredményeit, a
már korábban megismert "10 éves csúsztatást" felhasználva:
3.
táblázat
A heti istentiszteletre járók aránya
Megfigyelési Középkorú Középkorú Középkorú Középkorú ISSP TARMOB
időpont
férfiak, ISSP férfiak, nők, ISSP
nők, korcsoport korcso-
TARMOB TARMOB esetszáma port eset-
száma
1945+9 31,2 39,2 53,1 56,5 192 471
1946+9 30,6 38,7 52,4 54,5 191 470
1947+9 26,7 37,3 48,9 53,2 176 481
1948+9 23,3 35,2 46,0 52,3 176 478
1949+9 22,0 32,3 44,3 51,2 176 471
1950+9 21,9 30,0 44,2 49,0 181 484
1951+9 22,2 27,7 42,6 46,0 188 496
1952+9 22,5 25,6 42,0 43,9 188 512
1953+9 22,7 24,2 41,2 42,1 177 527
1954+9 20,3 22,2 38,8 39,6 188 543
1955+9 20,6 21,2 36,9 38,3 195 572
1956+9 19,6 20,8 36,7 38,7 188 591
1957+9 19,2 19,7 35,6 37,0 202 597
1958+9 18,0 17,9 31,9 34,7 210 605
1959+9 17,3 17,7 29,5 33,2 207 611
1960+9 16,2 17,5 27,0 33,1 196 601
1961+9 15,7 16,9 27,4 32,1 197 595
1962+9 13,1 16,5 25,7 30,7 191 586
1963+9 11,3 15,2 23,0 29,6 196 571
1964+9 10,5 15,3 20,9 28,8 191 552
1965+9 10,4 14,5 19,6 27,4 184 519
1966+9 9,1 12,5 17,2 24,2 198 483
1967+9 9,6 12,1 15,3 23,5 189 472
1968+9 10,4 11,2 16,3 21,3 184 455
1969+9 9,0 11,3 15,3 21,2 190 468
1970+9 9,2 10,3 14,6 18,2 198 468
1971+9 8,4 10,1 13,0 16,7 193 467
1972+9 7,7 9,6 12,6 14,8 199 461
1973+9 8,4 9,4 13,0 13,7 192 466
1974+9 7,7 8,0 12,4 12,1 170 471
1975+9 8,1 7,5 13,3 10,7 150 506
1.
grafikon

Adatellenőrzésünk eredménye látható a grafikonon: e szerint a
tízéves csúsztatott korcsoportbontásnál az 1953-1962-es megfigyelési időponttól
kezdve lényegében egybevág a két minta adatsora. Az azt megelőző évek
vonatkozásában a kisebb minta némileg szekularizáltabbnak mutatja a
társadalmat, mint a nagyobb.
Mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az istentisztelet-járás
gyakorisága határozott hanyatlást mutat. Témánk szempontjából ez azt jelenti,
hogy a gyermekeik hitoktatásáról döntő apák és anyák heti
istentisztelet-látogatási gyakoriságának csökkenése nyilvánvalóan csökkenti a
hittan iránti igényt. Különösen figyelemreméltó, hogy a gyerekeik vallásos
nevelésére nagyobb hatást gyakorló anyák körében milyen egyenletesen (és az
apáknál meredekebben) csökken a heti templomjárók aránya. A klasszikus
szekularizációs hipotézis a szekularizáció egyik legfontosabb komponensének a
városiasodást tartja. Éppen ezért érdemes megvizsgálnunk a falvak és városok
lakosságának szekularizációs tendenciáját:
4.
táblázat
A heti istentisztelet-járók aránya a falusi és városi
középkorú
férfiak és nők körében
Megfigyelési Falusi Falusi Városi Városi
időpont középkorú
férfiak középkorú nők középkorú férfiak középkorú nők
1923-27 61,5 71,1 41,2 54,8
1926-30 55,2 66,1 39,3 53,1
1928-32 50,0 61,4 37,9 47,7
1931-35 45,0 59,4 31,0 52,7
1933-37 42,2 56,6 28,6 54,7
1936-40 45,8 58,3 30,2 38,6
1938-42 46,6 61,6 35,3 43,2
1941-45 44,8 58,9 29,6 52,5
1943-47 46,4 57,7 25,3 53,4
1948-52 47,9 59,2 28,3 60,7
1951-55 48,2 61,1 35,1 52,1
1953-57 41,5 54,0 37,7 41,7
1956-60 37,7 55,1 25,0 32,6
1958-62 30,9 53,5 16,5 26,0
1961-65 25,2 47,9 18,0 23,5
1963-67 23,0 45,4 12,1 21,8
1966-70 20,8 38,7 9,2 22,2
1968-72 17,1 32,9 11,6 20,4
1971-75 14,5 31,9 11,4 18,4
1973-77 10,7 24,6 11,9 13,7
1976-80 7,3 15,0 9,6 16,3
1978-82 10,9 14,4 7,7 13,6
1981-85 12,7 15,5 12,4 8,7
Ha igaz is, hogy az egész népességben azért növekszik
erőteljesen a heti istentiszteletre járást elhanyagolók aránya, mert növekszik
a városi népesség aránya, mindenképpen figyelemreméltó, hogy a városi lakosság
és a falusi lakosság szekularizációja párhuzamos. Az is világossá vált - az
átfedéses korcsoportok következtében, hogy szinte mindegy, hol húzzuk meg a
korcsoportok határait: a szekularizáció igen rövid távon
- azaz fél évtizedenként, sőt háromévenként is jól mérhető. Épp ezért a
továbbiakban nem mindig az átfedéses korcsoportokkal operáló bonyolult eljárást
fogjuk alkalmazni, hanem az 1949 után tizedik
életévét elérő népességet egyszerűen hét csoportra bontva elemezzük.
Fontos kérdése a szekularizációnak, hogy nem egyszerűen az
egyház tanítását követő templomjárás válik ritkábbá, hanem sajátos algoritmus
szerint változik a ritkább istentisztelet-járás aránya is.
Az alábbi speciális grafikonon az istentisztelet-járás
gyakoriságának csökkenését a 10 éves falusiak anyáinak körében mutatjuk be. A
grafikonon az látható, hogy amennyiben ugyanazt a népességet eltérő definíciók
szerint tekintjük gyakran vagy nem gyakran járónak, hogyan változik a kép.
2.
grafikon
Az istentisztelet-látogatás gyakoriságának csökkenése a 10
éves falusiak
anyáinak körében a "gyakoriság" eltérő definíciói szerint

Kiderül egyrészt, hogy akármelyik definíciót használjuk,
körülbelül azonos képet kapunk. Az első időszakban úgy tűnik, hogy nincsen
szekularizáció, attól kezdve viszont folyamatos.
Kiderül másrészt, hogy a két-két vonal szinte párhuzamos.
Tehát az "egyik fajta szekularizáció" az évente néhányszor és annál ritkábban,
a másik a havonta néhányszor és annál gyakrabban kategóriákkal leírható
csoportot jellemzi. Az igazi osztóvonal tehát nem annyira a hetente és
ritkábban templomjárók között van, ahogy a szociológia általában feltételezi,
hanem a havonta néhányszor és az annál ritkábban templomjárók között.
Kiderül továbbá, hogy a két csoport
között az olló a hatvanas és hetvenes években folyamatosan nyílott. Azaz a hetente
és
havonta néhányszor templomjárók egyre kisebb csoportot jelentettek az
egyáltalán templomjárók csoportjában.
Kiderül az is, hogy a szekularizáció -
ha a heti templomjárás elhagyását jelenti az egyértelműen gyorsuló folyamat -, a templomjárás
teljes elhagyásának valószínűsége az idők előrehaladásával rendkívül lassan nő.