A generációsság jelentése

A vallásszociológiai felméréseknek egyik fontos sajátossága, hogy az idősek templomjárási szokásai, illetve véleménye szinte teljesen rányomják bélyegüket bármely más szempontból bontott kategóriára. Ugyanakkor elsikkad egy fontos vizsgálati lehetőség: az, hogy létezik egy korosztály, amely még kötelező intézményes vallási szocializációban vett részt, kötelező hittanra járt, illetve az iskoláztatási kötelezettségről szóló törvény írta elő, hogy gyermekkorában istentiszteletet látogasson. E korosztály - hagyományos felekezeti háttere erősebb, és a templomba egyáltalán nem járók aránya alacsony lévén - véleménye különösen hasznos ahhoz, hogy a katolikus-protestáns különbözőséget ábrázoljuk. Meg kell tehát határoznunk az idősek, a tömegében intézményesen vallásosan szocializáltak csoportját.

A tényleges társadalmi életben és az oktatáspolitikában, az igények megfogalmazásában azonban sokkal inkább érvényesül a nagyszülők helyett a szülők korosztályának a véleménye. A "szülők nemzedékét", a középkorúakat tehát mindenképpen érdemes megvizsgálnunk. Tanulmányunk szülő korú népességként kezeli azokat, akik nem fiatalok - tehát nem 23 alattiak, illetve bizonyos esetben nem 30 alattiak - de nem is nagyszülő korúak. Az oktatásügy számára hasonlóképpen külön is fontosak a fiatalok. A fiatalok kiemelésének két indokát is adhatjuk:

1) A fiatalok jelentik azt a csoportot, amelyre az iskola közelmúltja megkülönböztetetten hat, hiszen az életkor előrehaladtával a munkahelyek és más szocializációs közegek hatása egyre nőni fog. Így az ő "világnézeti állapotuk" tükrözi leginkább az iskola által gyakorolt hatást. 2) A fiatalok jelentik azt a társadalmi csoportot, amelynek attitűdjeiből a felekezeti oktatásra, felekezeti hitoktatásra való társadalmi igényre középtávon következtetni lehet, hiszen ők az egy évtizeden belül iskoláskorban élő gyerekek szülei. (Minthogy az adatok 1992-esek, az évtized szinte már le is telt.)