Az aktív nemzedékek összefoglaló sajátosságai és különbözőségei

Leszögezhetjük, hogy a felekezetiség, a fiatalság és a különböző értelemben vett vallásosság összefügg. Általában hangsúlyozni kell, hogy a felekezetiség megnevezése önmagában még nem jelent valamely létező vallási közösséghez való tartozást. A felekezeti mivolt számontartásának hiánya viszont jól meghatározza azt a társadalmi csoportot, amelynek körében a szekularizáció mintegy tudatosult, illetve kiteljesedett. Bejegyzettség hiánya szempontjából a fiatalság alig jelent valamit, a felekezet megnevezésének hiánya szempontjából viszont már igen. Ezen belül a fiatalok körében a protestáns vallások teljes elutasításának a valószínűsége kisebb, mint a szülői nemzedék körében, illetve kisebb, mint a katolikus egyház elutasításának valószínűsége az azonos korcsoportban. A felekezet-besorolás jövőbeni változását érintő tény, hogy a gyermekeiket megkeresztelő fiatalok csak azért vannak azonos arányban a szülői nemzedék-tagokkal, mert a vallásosaknak hamarabb születik gyermekük. Azaz a fiatalok közül végül is kevesebben kereszteltetnék meg - kereszteltetik majd meg? - gyermeküket, mint a szülői nemzedék soraiból. Az iskolázatlanság a fiataloknál kevésbé valószínűsíti a templomjárást, mint a szülői nemzedéknél. A fiatalság egyáltalán nem érinti azt a tényt, hogy a szakmunkások enyhe többsége nem templomjáró. A modernizáció, a szekularizáció hagyományos központjában, Budapesten mind az egyházias, mind a vallásos fiatalok aránya megnőtt. A vidéki városokban mind a vallásosságból, mind az egyháziasságból "kifelé jön" az új generáció, a falvakban viszont az egyháziasságot elveszítik, a vallásossági szintet tartják az emberek. A jövedelem alacsonysága a fiataloknál kevésbé magyarázza a vallásosságot, mint a szülői nemzedéknél. A nemek közeledni kezdtek egymáshoz, s a nem fiatal nőknél megfigyeltekkel ellentétben viszont - a férfiakhoz hasonlóan - a fiatal nőknél a szekulárisok többségbe kerültek. Vallásossági önképnél az egyházias "végpont" eltérését a teljes népességben egyértelműen nem a fiatalság magyarázza, hanem az öregség. A megfelelően szűkített mintában azok a fiatalok, akik "objektíve" ugyanolyan gyakorisággal látogatják a templomot, mint a szülői nemzedék, "szubjektíve" kevésbé egyháziasak. Azaz saját istentisztelet-járásukból kevésbé vonják le azt a következtetést, hogy ők valójában egyházuk tanítását követik. A fiatalok közötti szervező elvek szempontjából nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fiatal generáció házasodási szokásai sokkal inkább a szekularizáció (értsd: a másik fél vallásossága-nem vallásossága iránti tolerancia) előretörését, mint az interkonfesszionalitás, (értsd: a másik fél másfelekezetűsége iránti tolerancia, ökumenizmus) előretörését mutatják. A barátok felekezetéről szóló adat megint a szekularizációt és nem az ökumenizálódást bizonyítja: egyszerűen szólva a "felekezetiség" a fiatal vallásosak körében is kevésbé "téma", mint a szülői nemzedéknél. A fiatalok körében a vallásosság kevésbé jár együtt a vallás politikai életben való fontosságával, mint a szülői nemzedéknél. Egyéb szekularizációs mutatók ellenére a fiataloknak és szülői nemzedéknek egyaránt egynegyede számon tartja a politikusok vallását. A társadalomnak kialakult egy nagyon kicsiny csoportja, mely nagyon fontosnak tartja a politikusok felekezeti hovatartozását. Ez a társadalom mindössze 5,5%-át jelenti. A vallásos fiataloknak és a vallásos szülői nemzedéknek egyaránt egytizede tartozik hozzájuk. Jellemző a különbség viszont, ha azt kérdezzük, hogy az egyházaknak a politikai kérdések megítélésekor milyen szerep juttatandó: a nem fiatal nem vallásosak 20%-a adna az egyháznak szerepet, a fiatal nem vallásosaknak viszont csupán 10%-a. A vallásos szülői nemzedék 30%-a, a vallásos fiatalok 20%-a gondolkodik így. Az egyház társadalmi szerepének megítélésekor a fiatalok, illetve a szülői nemzedék körében érdekes különbség tapasztalható. A fiatalok - a vallásosak is - ugyanis az államtól-közpénzektől sokkal markánsabban választanák el az egyházakat, de az ilyen, saját lábon álló egyházak társadalmi szerepvállalásától, még nem vallásosként is, kevésbé tartanak, mint a szülői nemzedék. Az egyházak hasznosságát a nem hívők körében nagyobb arányban utasítják el a fiatalok, mint a szülői nemzedék. Viszont még a vallásosaknak is csak fele, sőt az egyháziasaknak is csak kétharmada tud hasznos egyházat említeni. A kisegyházakkal szembeni intolarencia kevésbé jellemzi a fiatalokat, mint a szülői nemzedéket, de a nagyokat sem minősítik károsnak. A hasznosság elutasítása jelzi, hogy még a vallásos, illetve egyházias emberekre sem lehet teljes biztonsággal azt mondani, "érdekükben" áll az egyházak világi befolyásának növekedése. Ugyanez a sajátossága az egyházi iskolákkal kapcsolatos magas igénynek - sokan adnák oda gyereküket, sokan adnák vissza az iskolát - de elutasítják a közpénzekből történő finanszírozást, illetve az egyházi iskolaügy politizálódásának legmarkánsabb elemét, az egyiskolás települések iskolájának átadását. A "sem nem antiklerikalizmus, sem nem politizáló egyház" álláspontot jól dokumentálják azok, akik visszaadnának egyházi ingatlanokat, nem járatnák belé a gyermeküket, s elutasítják az egyiskolás települések iskoláinak egyháziasítását. A társadalom többsége nem támogatja az egyházi iskolák állami finanszírozását, ezen belül a fiatalok még kevésbé: a vallásos fiatalok is a "tisztább" egyházi iskolafinanszírozás hívei, mint a vallásos szülői nemzedék. Megállapíthatjuk, hogy az egyházi iskolák és szociális otthonok állami finanszírozásának egy kalap alá vétele a közvélemény ismeretében nem indokolt. A vallásosok is különbséget látnak az egyházi oktatási és a szociális intézmények állami finanszírozásának kívánatos mértéke között, a fiatalok pedig különösen nem igénylik, hogy az állam finanszírozza az egyházi iskolákat. Az egyházi szociális és oktatási költségek együttes vállalását a társadalom nagy többsége elutasítja, a fiataloknál pedig még a vallásossággal sem függ össze, hogy mekkora kisebbség támogatja ezt. A fiatalok kevésbé finanszíroznák közpénzből az egyházat, mint a szülői nemzedék.

Elemzésünk két legfontosabb tanulsága:

- az állam és egyház markánsabb szétválasztását, az állami szerepvállalás csökkentését nem csak azért támogatják a fiatalok, mert a szekulárisabbak, mint a többiek, hanem azért is, mert a fiatal vallásosaknak is inkább ez a véleményük, mint a többi vallásosnak.

- nem csak a "new age" vagy "asztrológia" értelemben vett posztmodern vallásosság más, mint a korábbi évtizedeké, hanem a templomjáró fiatalok is kevésbé "képviseltetnek" az egyházak által, illetve támogathatók az egyházakon keresztül, mint a templomjáró szülői nemzedék