---

Tartalom

Ajánlás
Fénnyel írott fonyódi történelem
Arcok
Cserkészek
Csónakázás, vitorlázás
Csoportképek
Fonyódi érdekességek
Egyházi élet
Fonyódi épületek
Családi fotóalbum
Halászat
Iskola
Kikötő
Látkép
Nyaralók villák
Régi fotók
Sport
Strand
Színjátszás
Szinyei Merse Pál Fonyódon
Szüret
Tél
Útrészlet
Üzletek
Képjegyzék
Fordítások
Irodalomjegyzék

---

Bevezetés

Mint oly sok minden, ez is egy álommal kezdődött. Azt álmodtam, hogy az 1800-as évek végén itt Fonyódon valaki végigjárta az akkori falut, és sorra lefotografálta az öreg házakat, Béla- és Sándortelepen a frissen épült villákat, nyaralóikkal együtt, a meglévő épületeket, az utakat, a strandolókat és természetesen a jó fonyódiakat - dédapáinkat, ükanyáinkat, kisgyerekként szaladgáló nagyszüleinket.

Azt is álmodtam még, hogy ez a helybéli fotográfus nagyon vigyázott a fényképeire, albumba rendezgetve jól eltette mindahányat, mert arra is gondolt, egyszer hátha jönnek majd utána olyanok, akik örülni fognak, ha megcsodálhatják a fénnyel írott képeket, felfedezve rajtuk a réges-régi Fonyód békebeli szépségét. Titkon azt is remélte, hogy a megsárgult, ódon hangulatot idéző, lebilincselő felvételek az ezredforduló tájékán talán előkerülnek, és a dédunokák felidézik a régmúlt Fonyódját.

És az álom kezd valósággá válni. Mert - ha megértjük az Idők szavát, rájövünk, hogy - Mi vagyunk a dédunokák, a mi feladatunk megidézni felmenőink világát, összegyűjteni a még fellelhető emlékeket, hogy azok ne vesszenek el, hanem erőt merítve belőlük ápoljuk lokálpatrióta érzéseinket.

S mert azt is tudjuk régóta, hogy az álmoknak nem lehet határt szabni, nekünk, akik most itt vagyunk Fonyódon, az álom, ha nem is teljes valójában, de még is csak úgy tűnik, beteljesedett. Mert bizony itt vannak az öreg, sokszor poros fotók, még ha többsége nem is az 1800-as évek végén készült (de nem egy közülük igen!); s nem utolsósorban itt vagyunk sokan, s biztos, jó néhányunk felmenője - ha nem ő maga (igaz, kisgyerekként)! - egy-egy fotón is jelen van, hiszen ezek a fotók elsősorban rólunk, fonyódiakról szólnak. Rólunk és nekünk. Nekünk és az utánunk jövőknek, hogy lássuk, lássák, van mire építeni a jövőt, hiszen a 925 éves Fonyód iránti kötődés, kapocs elég erőt kell, hogy biztosítson számunkra. Olyan elbonthatatlan szálat jelent ez a fonyódi lokálpatriotizmus, a Fonyód iránti kötődés, amely ideköti azt is, akinek felmenői évszázadokkal ezelőtt uradalmi cselédként talán nem is önszántukból jöttek e kies vidékre, és azt is, akinek ittléte óta évtizedek teltek csak el. Hiszen mindannyian fonyódiak vagyunk.

Itt vannak ezek a fotográfiák, amelyek elmesélik nekünk településünk múltjának egy-egy szeletét. Elmesélhetik, mert gondos kezek megőrizték őket.

Köszönet illet mindenkit, aki segítette e kötet összeállítását azzal, hogy rendelkezésre bocsátotta a családi album egy-egy féltve őrzött régi fotóját. Köszönöm segítségét azoknak is, akiknek fotója most nem került közlésre, hiszen nagyon sokan önzetlenül hozták a fényképeket, de az album terjedelmi korlátai - hálátlan feladat! - válogatásra kötelezték a szerkesztőt. Időhatárnak a második világháború korszakát választottuk, ettől csak kivételes esetben tértünk el. Nem tartottuk feladatunknak, hogy helytörténeti monográfiát írjunk, ezért nincs minden fotóhoz jegyzet fűzve. Akkor, amikor az adott témakörben széleskörű irodalom hozzáférhető, nem föltétlenül írtunk hosszabb megjegyzést.

A fotóknál - helytakarékossági szempontot is figyelembe véve - csak a fotók sorszáma és címe kapott helyet. Sok esetben a fotó magáért beszél, s nyújt vizuális élményt. Akik azonban érdeklődnek a háttér iránt, a kötet végére lapozva a sorszám alapján több információhoz juthatnak. Itt közöljük a fotóval kapcsolatos egyéb tudnivalókat, illetve azt is, hogy kinek a tulajdona a fotó eredetije.

Kívánom, hogy lelje benne mindenki örömét, fedezze fel rajta felmenőit, rokonait, vagy egyszerűen csak nézegesse a régi fonyódiakat, az itt nyaralókat.

Fonyódon, 2007 Karácsony havában

Varga István

---