---

Tartalom

Bánréve

Ezdegei Bessenyő Pál kora
  I. Nagy Lajos
  Mária királynő
  II. Károly (Kis Károly)
  Luxemburgi Zsigmond
  Habsburg Albert
  I. Ulászló
  V. László

Néhány hasznos ismeret, az elkövetkezők értelmezéséhez
  A báni méltóság
  Özdöge (Ezdege)
  Kapronca (Kőkapronca)
  Kőkapronca vára
  Torna vármegye, Torna, a tornai vár
  A tornai plébánia
  Sárkány rend
  A tornai kehely
  Bebek Imre, vránai perjel
  Vrána
  Vránai perjelség
  A nikápolyi csata
  Várgede (Gede)
  Az 1405-1410. évi boszniai hadjáratok
  Dubica
  Ináncs
  Égerszög
  A mindennapi élet a középkorban
  Hiteleshely
  Jászói prépostság
  Leleszi prépostság
  Perjel
  Prelatúra
  Szádvár
  Csicsó vára

Ezdegei (Özdögei) Bessenyő Pál bán élete, a fellelt írásos emlékek alapján
Ezdegei (Özdögei) Bessenyő Pál bán
Ezdegei Bessenyő Pál birtokviszonyai
Az Ezdegei Bessenyő család rokoni kapcsolatai
Ezdegei Bessenyő Pál és a tornai templom freskói
A tornai kehely és Ezdegei Bessenyő Pál
Ezdegei Bessenyő Pál címere és pecsétei
Mi történt Ezdegei Bessenyő Miklós (1435) és Ezdegei Bessenyő Pál bán (1436) halála után a tornai birtokon?
A bán - révének a helye
Ki lehetett az a bán, akiről Bánréve település a nevét kapta?

Függelék
  Magyarország nádorai
  Magyarország országbírói
  Magyarország érsekei
  Ajtónállómesterek
  Bánok
    Horvát - Szlavón - Dalmát bánok
    Erdélyi vajdák
    Macsói bánok
    Szörényi bánok
    Bodonyi bánok
    Sói bánok

---

Bevezetés

Amikor az 1950-es évek második felében kisiskolás voltam Bánrévén, talán 1959-ben, a "lakóhelyismeret" című tantárgy óráin hallottam először a település történetéről. A település birtokosa a titokzatos bán, akinek réve volt a Sajó folyón. Ebből következett a falu neve, amit mi kisgyerekek is teljesen logikusnak találtunk. Arról akkor még szó sem esett, hogy a település elődje Nehe község, amely majd egyre terjeszkedik - természetesen a kornak megfelelő mértékben csak - és ennek egyik része lesz Bánréve. Nehe község aztán egyre inkább háttérbe szorul és az addigi kisebb rész Rev, Réw, aztán egyszer csak, mind többször kerül említésre. A korábbi Nehe, Kisnehe lassan feledésbe megy majd. Aztán egyszer majd lesz Bánréve is.

A bán számomra sokáig valami titokzatos személyiség volt, akinek igazán sem nevét, sem egyéb dolgát nem ismertem. Amikor aztán elkezdtem a település történetével foglalkozni egyre inkább érdekelni kezdett, ki volt ő, mikor élt, mivel foglalkozott, milyenek voltak akkor a körülmények?

Nem fűztem nagy reményeket a kutatások elkezdése előtt ahhoz, hogy sok és mértékadó adatot, utalást, emléket találok majd. Kellemesen kellett csalódnom, mert a középkori Magyarország királyi kancelláriája, a bíróságok, a nádorok iratai, a vármegyék, a prépostságok, mind, mind számos oklevelet hagytak hátra ezekből a korokból. Hála aztán történészeknek - akik e korokkal foglalkoztak - sok-sok oklevél és ezek fordítása maradt fenn, amelyek az Országos Levéltár különböző gyűjteményeiben kereshetők és megtalálhatók.

A személyek beazonosíthatók, a történések a településekhez és időpontokhoz hozzárendelhetők. Ezdegei Bessenyő Pál alakja ilyen formán nagyvonalakban megrajzolható, a korban elhelyezhető, sok dolgára fény deríthető, még így hat évszázad távlatából is.

A pontos születési idejére vonatkozóan eddig adatot nem találtam. Az 1436-ban bekövetkezett halálozási időpontjából mondjuk 60 - 70 évet visszaszámolva 1360 - 1370 környékén vagyunk Ebből aztán adódik, hogy a XIV. század utolsó harmadában lehetett a születése.

Amint azt neve is sugallja nagyon valószínű, hogy őseit a besenyők (becsenek) között kellene keresnünk. A család a fellelt adatok alapján a Tomaj nemzetség Losonci ágához kapcsolódik valamilyen rokonsági fokon. Úgy vélem, hogy köznemesi sorból emelkedett az idők folyamán a báni rangra, majd báró lett. A Sárkány rend tagja és ennek egyik főlovagja. Haláláig Zsigmond király belső tanácsadó körének tagja.

Gazdag birtokos főúr, aki ha kellett gazdálkodott, ha kellett harcolt, sereget vezetett. Ugyan-olyan főúr, mint a korában a többi is. Ha szükséges, erővel szerzi meg azt, amit akar, de sokszor ő is kárvallottja hasonló cselekedeteknek. A viselt dolgairól, a hivataláról, életéről az oklevelek képet adnak.

Neves és kiterjedt rokoni, családi kapcsolatokkal rendelkezve, élete végéig az ország első számú urai között találhatjuk.

Birtokait szaporítja, és valószínűleg hű katolikus. Ezt bizonyítja a husziták elleni hadba vonulása, valamint a tornai plébánia felé tett gesztusai is, amely a templom freskóinak elkészíttetésében és a "tornai kehely" adományozásban követhető nyomon.

Haláláig több háborúban részt vett, ilyen módon küzdött Nikápolynál, a Balkánon a királytól elpártoltak ellen, majd Boszniában, később a husziták ellen is. A katonáskodás egész életét végig kísérte, mint az akkori országos főurak mindegyikét. Nagyon előreszaladtam!

Induljunk el tehát hat és fél évszázaddal ez előttről, és nézzük meg mit is találhatunk!

---